🇭🇺 Mohácsi Busójárás 🇩🇪 Mohácsi Buscho-Festival

A Mohác­si Busójárás nem­c­sak a mag­yar hagy­omány­ban mélyen gyök­erező szokás, hanem az ellenál­lás, a szabad­ság és az elny­omás elleni küzdelem szim­bóluma is, akárme­lyik oldal­ról is érkezzen (jelen­leg a dik­tatórikus Brüsszel).

Az én dalom Busójárás­ra három nyel­ven:
Zene — Rosa von Zehn­le úr:
“Mohác­si busójárás”!

Der Mohác­si Busójárás ist nicht nur ein Brauch, der tief in der ungarischen Tra­di­tion ver­wurzelt ist, son­dern auch ein Sym­bol für den Wider­stand, die Frei­heit und den Kampf gegen Unter­drück­ung, egal von welch­er Seite sie auch kom­men mag (aktuell das dik­ta­torische Brüs­sel).

Mein Lied zum Buósjárás in drei Sprachen:
Musik — Rosa von Zehn­le úr:
“Mohác­si busójárás”!

A Mohác­si Busójárás jelen­tősége Mag­yarország számára
A fes­z­tivál a történel­mi eseményeket kul­turális ele­mekkel ötvözi, és az évszázadok során olyan jelen­tősé­gre tett szert, ame­ly messze túl­mu­tat Mohács határain. A mai mag­yar fiat­alok számára a Busójárás az erős ellenál­lás és önál­lóság élő példá­ja lehet, ame­lyre érdemes töreked­ni, ezek olyan értékek, ame­lyek ma is közpon­ti és fontos szerepet töl­tenek be a mag­yar tár­sadalom­ban, hiszen ezek az értékek ma is veszély­ben van­nak.


A mohác­si csa­ta (1526) és az oszmán megszál­lás
II. Lás­zló mag­yar kirá­ly (1138–1163), II. Lajos 1516-tól 1526-ban bekövetkezett haláláig uralkodott. Ő nagy­bá­ty­ja, II. Vlagy­is­zlav kirá­ly halála után került a trón­ra, aki fér­fi örökös nélkül halt meg. II. Lás­zló 1526. augusz­tus 29-én halt meg a mohác­si csatában, ame­ly a mag­yar történelem egyik legdön­tőbb és leg­tragikus­abb csatá­ja. Ez az oszmán had­sereggel szem­beni vereség drá­mai vál­tozáshoz vezetett a mag­yar történelem­ben, mert a térség oszmán uralom alá került, és az ország több részre sza­kadt. Szá­mos történel­mi for­rás doku­men­tál­ja ezeket az eseményeket, köztük krónikák és kora­beli fel­j­e­gyzések, mint például Szűcs János történész művei, valamint más közép­ko­ri for­rá­sok, ame­lyek a kirá­ly halálát és a csa­ta következményeit tanúsítják.

A vereség után a királyság jelen­tős része oszmán uralom alá került, ami ala­posan megvál­toz­tat­ta a mag­yar lakosság életét és kultúráját. Mohács városa ebben az idősza­k­ban nagymérték­ben elnépte­lenedett, lakói közül sokan csat­lakoz­tak a török ​​elleni ellenál­láshoz vagy elmenekül­tek. A város újratelepítése csak a régió 1686-os fel­sz­abadulása után kezdődött, legyőzték az oszmánokat.

A következő idősza­k­ban ezt a vidéket a kul­turális sok­színűség jelle­mezte, hiszen a külön­böző etnikumok, köztük a horvát menekültként a térségbe érkező soká­cok újra benépesítet­ték Mohác­sot. Ezek a népc­so­por­tok magukkal hozták hagy­ományaikat, ünnepeiket, szoká­saikat – így a busójárás szokását is.


A busójárás ere­dete és első említése
A Busójárás a tavaszhoz és a tél kiűzéséhez kötődő hagy­ományos fes­z­tivál. 1783-ban említik először, amikor a mohác­si­ak, különösen a soká­cok jelemzeket öltöt­tek, hogy elűz­zék a telet és ünne­peljék a tavasz beköszön­tét. A hagy­ományos vise­letek állat­bőrök­ből és kézzel faragott maszkok­ból áll­tak, ame­lyek a tél gonosz szelle­meinek elűzésére és a tavasz üdvö­zlésére szol­gál­tak. A fes­z­tivál­ra évente kerül sor, hagy­ományosan a téli nap­for­duló utáni első holdtöl­tekor, ami általában február végén vagy már­cius ele­jén van.

A szokás a 18. század­ban tovább fejlődött, és egyre inkább ünnepi szervezésű esemén­nyé vált. Időv­el a fes­z­tivál egyre nép­sz­erűbb lett, különösen a Mohács környé­ki vidékeken. Ebben az idősza­k­ban nép­költészeti és mag­yar meseele­mekkel egészült ki, mélyebb szim­bo­likus értel­met adva a fes­z­tivál­nak. A jelmezbe öltözés szokása az elmúlt év ter­heitől való megsz­abadulás és a közel­gő tavaszkezdet fogad­tatásá­nak eszközévé vált.


Leg­endák keletkezése az oszmánok kiűzéséről
A 19. század­ban feltá­madt az a ma már nép­sz­erű leg­en­da, hogy a soká­cok félel­metes álar­caikkal és álruháikkal a törökök ijeszt­getésév­el kiűzték az oszmánokat Mohác­sról, és ezzel szabadí­tot­ták fel a területet a megszál­lás alól.

Ez a leg­en­da az évtizedek során örök­lődött, és for­mál­ta a fes­z­tivál kul­turális felfogását. A szabad­sághar­cosokat hősként ábrá­zol­ta, a busójárást az ide­gen uralom elleni ellenál­láshoz kötötte.

Bár ezt a történetet a történészek a népi leg­endák közé sorolják, és (még) nem iga­zol­ható történelmi­leg, továb­bi mitoló­giai dimen­z­iót adott a fes­z­tivál­nak. A Busójárás sok mag­yar számára ma is az elny­omás elleni ellenál­lást és a szabad­ság védelmét szim­bolizál­ja, így fontos kul­turális örök­ség.


Fejlődés a 19. és 20. század­ban
A 19. század­ban a helyi lakosok egyre inkább szervezték a busójárást. A 20. század ele­jén a fes­z­tivál már a régió leg­fontosabb eseménye volt. A felvonulás, ame­lyen maszkosok százai vonul­tak végig az utcákon, egyre nagy­obb ünnep­ség­gé vált, ame­ly nem­c­sak helyi, hanem orszá­gos láto­gatókat is von­zott. A fes­z­tivált akko­rib­an még erősen befolyá­solták a mezőgaz­dasá­gi éves cik­lu­sok, különösen az a gon­do­lat, hogy a tél és a gonosz szelle­mek elűzése tavaszt és jó ter­mést hoz majd.

Az 1945 utáni szo­cial­ista Mag­yarorszá­gon a fes­z­tivál nehéz sza­kaszát élte át. Törekedtek a hagy­ományos ünnepek és szoká­sok egységesítésére és poli­tikai ellenőrzésére. Bár a busójárást továb­bra is ünne­pelték, a hivat­a­los elis­merés és támo­gatás nagyrészt elmaradt. A fes­z­tivál csak a vas­füg­göny leom­lása és a mag­yar nemzettudat helyreál­lítása után, az 1990-es évek­ben élte nagy reneszán­szát.


Az UNESCO Világörök­ség része és mai jelen­tősége
2009-ben a Mohác­si Busójárás felk­erült az UNESCO szelle­mi kul­turális örök­ség listájára. Ez az elis­merés a fes­z­tivál nemzeti örök­ség­gé és kul­turális szim­bólum­má válásá­nak csúc­spon­tját jelen­ti. Ma már nem­c­sak tur­isztikailag jelen­tős esemény, ame­ly évente több tízez­er láto­gatót vonz a világ min­den tájáról, hanem a mag­yar iden­titás és hagy­omány fontos ünnepe is.

A mai fiat­alok számára a Busójárás értékes hidat jelent a múlthoz, hiszen nem­c­sak a mag­yar történel­met és kultúrát tükröző fes­z­tivál, hanem a szabad­ság, az ellenál­lás és a közösség eszméit is közvetíti. A fes­z­tivál — különösen poli­tikai és tár­sadal­mi felfor­dulás ide­jén a független­sé­gi harc és a mag­yar kul­turális autonómia fontosságá­nak szim­bólumaként is felfogható.

A fes­z­tivál a független­sé­gi harc és a mag­yar kul­turális autonómia fontosságá­nak szim­bólumaként is felfogható, különösen a poli­tikai és tár­sadal­mi felfor­dulás ide­jén.


A busójárás jelen­tősége a mai fiat­alok számára

Mag­yarorszá­gon a fel­növekvő gen­erá­ció számára a Busójárás több, mint egy ünnep. Élő példá­ja az ide­gen uralom elleni ellenál­lás­nak és az ellene fel­lépő közösség ere­jének. A Maszkosok által viselt maszkok nem­c­sak a tél elűzésének szim­bo­likus eszközei, hanem annak a bátorság­nak és szabad­ság­nak a jelképe is, ame­ly Mag­yarország történelmében meghatározó szerepet ját­szott.

A mai Mag­yarorszá­gon a fes­z­tivál arra emlékezteti a fiat­alokat, hogy az egyre glob­al­izálódó világ­ban ne feled­kezzenek meg a szabad­ság, a küzdőszellem és a közösség értékeiről, mert a Busójárás arra emlékeztet, hogy meg kell őrizni a sajátunkat.mert a Busójárás emlékeztet arra, hogy saját iden­titá­sunk és kultúránk megőrzése éppoly fontos, mint az elny­omás­nak való ellenál­lás – ez a tanul­ság a mod­ern idők­ben még fontosabb, mert dik­tatórikus törekvések és mesterkedések sajnos ma is, újra és újra, min­denütt – leginkább Mag­yarország határain kívül­ről, de a mag­yarok szabad­sá­gakara­ta ellenére!

Remélem, hogy ezzel a cikkel (és sok másikkal is itt a hon­lapomon) hoz­zájárul­ha­tok a mag­yaroknak a szabad­gról való gon­do­lkodásá­nak való­di megértéséhez, mert azt akar­ják, hogy SENKI ne akar­ja kor­lá­tozni őket, még EU-Brüsszel sem. – A mag­yarok szabad­ságvá­gyáról is van egy nagy­on jó cikk
itt > > > >

Az én dalom Busójárás­ra három nyel­ven:
Zene — Rosa von Zehn­le úr:
“Mohác­si busójárás”!


Mein Lied zum Busójárás in drei Sprachen:
Musik — Rosa von Zehn­le úr:
“Mohác­si busójárás”!

Die Bedeu­tung des Mohác­si Busójárás für Ungarn
Das Fes­ti­val verbindet his­torische Ereignisse mit kul­turellen Ele­menten und hat im Laufe der Jahrhun­derte eine Bedeu­tung erlangt, die weit über die Gren­zen Mohács hin­aus­re­icht. Für die heutige ungarische Jugend ist der Busójárás ein lebendi­ges Beispiel für den starken Wider­standswillen und die anstrebenswerte Unab­hängigkeit, Werte, die bis heute eine zen­trale und wichtige Rolle in der ungarischen Gesellschaft spie­len, da auch heute immer noch diese Werte weit­er bedro­ht sind.

Die Schlacht bei Mohács (1526) und die osman­is­che Besatzung
König Lás­zló II. von Ungarn (Lud­wig II.) regierte von 1516 bis zu seinem Tod 1526. Er trat die Thron­folge nach dem Tod seines Onkels, König Vladis­laus II., an, der ohne männlichen Erben starb. Lás­zló II. starb in der Schlacht bei Mohács am 29. August 1526, die eine der entschei­dend­sten und tragis­chsten Schlacht­en in der ungarischen Geschichte darstellt. Dieser Rückschlag gegen die osman­is­che Armee führte zu einem drama­tis­chen Umbruch in der ungarischen Geschichte, da die Region infolgedessen unter osman­is­che Herrschaft fiel und das Land in mehrere Teile geteilt wurde. Es gibt viele his­torische Quellen, die diese Ereignisse doku­men­tieren, ein­schließlich Chroniken und Aufze­ich­nun­gen aus der Zeit, wie die Werke des His­torik­ers János Szűcs und andere mit­te­lal­ter­liche Quellen, die den Tod des Königs und die Fol­gen der Schlacht bele­gen.

Nach der Nieder­lage fiel große Teile des Kön­i­gre­ichs unter osman­is­che Herrschaft, was das Leben und die Kul­tur der ungarischen Bevölkerung tief­greifend verän­derte. Die Stadt Mohács wurde in dieser Zeit weit­ge­hend entvölk­ert, da viele ihrer Ein­wohn­er in den Wider­stand gegen die Türken zogen oder flo­hen. Erst nach der Befreiung der Region 1686, als die Osma­n­en besiegt wur­den, begann die Stadt sich wieder zu besiedeln.

In der Fol­gezeit war diese Region von kul­tureller Vielfalt geprägt, als ver­schiedene Volks­grup­pen, darunter die Sokác, die als kroat­is­che Flüchtlinge in die Gegend kamen, Mohács erneut besiedel­ten. Diese Volks­grup­pen bracht­en ihre Tra­di­tio­nen, Feste und Bräuche mit – unter anderem auch den Brauch des Busójárás.

Ursprünge und erste Erwäh­nung des Busójárás
Der Busójárás ist ein tra­di­tionelles Fest, das mit dem Früh­ling und dem Vertreiben des Win­ters in Verbindung ste­ht. Es fand erst­mals im Jahr 1783 Erwäh­nung, als die Ein­wohn­er von Mohács, ins­beson­dere die Sokác, began­nen, sich zu verklei­den, um den Win­ter zu vertreiben und die Ankun­ft des Früh­lings zu feiern. Die tra­di­tionelle Verklei­dung bestand aus Tier­fellen und handgeschnitzten Masken, die dazu dien­ten, die bösen Geis­ter des Win­ters zu vertreiben und den Früh­ling willkom­men zu heißen. Das Fes­ti­val find­et jährlich statt, tra­di­tionell am ersten Voll­mond nach der Win­ter­son­nen­wende, was nor­maler­weise Ende Feb­ru­ar oder Anfang März ist.
Der Brauch entwick­elte sich im 18. Jahrhun­dert weit­er und wurde zunehmend zu ein­er fes­tlich organ­isierten Ver­anstal­tung. Im Laufe der Zeit erlangte das Fest immer größere Pop­u­lar­ität, beson­ders in den ländlichen Gebi­eten rund um Mohács. In dieser Zeit kamen auch Ele­mente der Volks­dich­tung und der ungarischen Märchen­welt hinzu, die dem Fest­ti­val eine tief­ere sym­bol­is­che Bedeu­tung ver­liehen. Der Brauch der Verklei­dun­gen wurde zu einem Mit­tel, um sich von den Belas­tun­gen des ver­gan­genen Jahres zu befreien und die Neuan­fänge des kom­menden Früh­lings zu begrüßen.

Die Leg­en­den­bil­dung um die Vertrei­bung der Osma­n­en
Im 19. Jahrhun­dert ent­stand die heute pop­uläre Leg­ende, daß die Sokác mit ihren furchter­re­gen­den Masken und Verklei­dun­gen die Osma­n­en aus Mohács ver­trieben haben, indem sie die Türken erschreck­ten und so das Gebi­et von der Besatzung befre­it­en. Diese Leg­ende wurde über die Jahrzehn­ten hin­weg weit­er­ge­tra­gen und prägte die kul­turelle Wahrnehmung des Festes. Sie stellte die Frei­heit­skämpfer als Helden dar und ver­band das Busójárás mit dem Wider­stand gegen Fremd­herrschaft.

Obwohl diese Erzäh­lung von His­torik­ern als volk­stüm­liche Leg­ende ein­ge­ord­net wird und his­torisch (noch) nicht (wirk­lich) beleg­bar ist, hat sie dem Fes­ti­val eine zusät­zliche mythol­o­gis­che Dimen­sion ver­liehen. Für viele Ungarn sym­bol­isiert das Busójárás heute noch den Wider­stand gegen Unter­drück­ung und die Vertei­di­gung der Frei­heit, was es zu einem bedeu­ten­den kul­turellen Erbe macht.

Entwick­lung im 19. und 20. Jahrhun­dert
Im 19. Jahrhun­dert began­nen die lokalen Bewohn­er, das Busójárás immer mehr zu organ­isieren. Zu Beginn des 20. Jahrhun­derts war das Fest schon das wichtig­ste Ereig­nis in der Region. Der Fes­tumzug, bei dem Hun­derte von Maszkosok durch die Straßen zogen, wurde zunehmend zu ein­er großen Feier, die nicht nur lokale, son­dern auch über­re­gionale Besuch­er anzog. Das Fes­ti­val war zu dieser Zeit noch stark von den land­wirtschaftlichen Jahreszyklen geprägt, ins­beson­dere von der Vorstel­lung, daß das Vertreiben des Win­ters und der bösen Geis­ter den Früh­ling und eine gute Ernte ein­läutete.

Im sozial­is­tis­chen Ungarn nach 1945 erlebte das Fest eine schwierige Phase. Es gab Bestre­bun­gen, tra­di­tionelle Feste und Bräuche zu vere­in­heitlichen und poli­tisch zu kon­trol­lieren. Das Busójárás wurde zwar weit­er­hin gefeiert, doch die offizielle Anerken­nung und Unter­stützung fehlte größ­ten­teils. Erst nach dem Fall des Eis­er­nen Vorhangs und der Wieder­her­stel­lung des ungarischen Nation­al­be­wußt­seins in den 1990er Jahren erlebte das Fest eine großar­tige Renais­sance.

UNESCO-Weltkul­turerbe und heutige Bedeu­tung
Im Jahr 2009 wurde das Mohác­si Busójárás von der UNESCO in die Liste des imma­teriellen Kul­turerbes aufgenom­men. Diese Anerken­nung markiert den Höhep­unkt der Entwick­lung des Festes als nationales Erbe und kul­turelles Sym­bol. Heute ist es nicht nur ein bedeu­ten­des Touris­musereig­nis, das jährlich Zehn­tausende von Besuch­ern aus aller Welt anzieht, son­dern auch eine wichtige Feier der ungarischen Iden­tität und Tra­di­tion.

Für die heutige Jugend stellt das Busójárás eine wertvolle Brücke zur Ver­gan­gen­heit dar, denn es ist nicht nur ein Fest, das nicht nur die ungarische Geschichte und Kul­tur wider­spiegelt, son­dern auch die Ide­ale von Frei­heit, Wider­stand und Gemein­schaft ver­mit­telt.

Das Fes­ti­val dient auch als Sym­bol des Unab­hängigkeit­skampfes und der Bedeu­tung der ungarischen kul­turellen Autonomie gese­hen wer­den, ins­beson­dere in Zeit­en poli­tis­ch­er und sozialer Umwälzun­gen.

Die Bedeu­tung des Busójárás für die Jugend von heute
Für die her­anwach­sende Gen­er­a­tion in Ungarn ist das Busójárás mehr als nur ein Fest. Es ist ein lebendi­ges Beispiel für den Wider­stand gegen Fremd­herrschaft und die Kraft der Gemein­schaft, dage­gen anzuge­hen. Die Masken, die von den Maszkosok getra­gen wer­den, sind nicht nur ein sym­bol­is­ches Mit­tel zur Vertrei­bung des Win­ters, son­dern auch ein Sym­bol für den Mut und die Frei­heit, die in der Geschichte Ungar­ns eine entschei­dende Rolle gespielt haben.

Im heuti­gen Ungarn dient das Fes­ti­val als Erin­nerung für die Jugend, die die Werte von Frei­heit, Kampfgeist und Gemein­schaft in ein­er zunehmend glob­al­isierten Welt nicht vergessen sollen, denn der Busójárás erin­nert daran, daß die Bewahrung der eige­nen Iden­tität und Kul­tur eben­so wichtig ist wie der Wider­stand gegen Unter­drück­ung – Lehren, die auch in der mod­er­nen Zeit erst recht von großer Bedeu­tung sind, denn dik­ta­torische Bestre­bun­gen und Machen­schaften gibt es heute lei­der immer noch und immer wieder und über­all – meist von außer­halb Ungar­ns, aber gegen den Frei­heitswillen der Ungarn!

Ich hoffe, mit diesem Beitrag (und den vie­len anderen hier auf mein­er Welt­net­z­seite) dazu betra­gen zu kön­nen, daß ungarische Frei­heits­denken wirk­lich ver­ste­hen zu ler­nen, da sie sich eben von NIEMANDEN, auch nicht von EU-Brüs­sel, ein­schränken lassen wollen. – Ein sehr guter Beitrag zum Frei­heitswillen der Ungarn dazu gibt es auch
> > > hier …