🇭🇺 Nem úgy van, aho­gy van! 🇩🇪 Ro­Ze-Kom­men­tar: Es ist nicht so wie es ist!

🇭🇺 Úgy tű­nik, jó ha­gyomán­nyá vált, ho­gy bi­z­on­y­os pill­ana­to­kat Újudv­ar­ban in­kább ki­ha­gy­nak a fé­ny­ké­pe­zés­ből, mint­sem ho­gy a köz­sé­gi ar­chí­vum­ban he­ly­et kap­ja­nak.

🇩🇪 Es ist nicht so wie es ist! Es scheint in­zwi­schen gu­te Tra­di­ti­on ge­wor­den zu sein, daß ge­wis­se Mo­men­te in Újud­var fo­to­gra­fisch lie­ber aus­ge­las­sen wer­den, als daß sie je im Ge­mein­de­ar­chiv Platz fänden.

🇭🇺 Már 2024 má­so­dik ad­vent­jén
is így tör­tént, ami­kor karác­sonyi da­lo­mat ad­tam elő Újud­var szín­pa­dán, és ugyaní­gy szep­tem­ber 6‑én, a ha­gyomá­n­y­os fal­u­n­a­pon, ami­kor fel­lé­pé­sem – két dal be­mu­ta­tá­sa („Szent Ri­ta Újud­va­ron“ és „Újud­var Hym­nusz“) – lát­ha­tóan nem volt érde­mes rög­zí­tés­re. És te­gnap, 2025. ok­tó­ber 18-án a piac­té­ren is ugyaní­gy: stan­dom alig volt észre­ve­hetet­len, mé­gis tel­je­sen lát­hat­at­lan ma­radt a most köz­zé­tett Facebook-képgalériában.

Ter­més­ze­te­sen nem kell
min­dent kép­pel me­gör­ökí­te­ni; né­ha azon­ban öröm­te­li vol­na, ha a ka­me­ra mö­göt­ti szem oda is néz­ne, ahol való­ban tör­té­nik va­la­mi – és nem csupán oda, ahol vala­ki ép­pen feláll.

Nem tartok igé­nyt ny­il­vá­nos elis­me­rés­re – ez szá­mom­ra kö­zöm­bös; több­ny­ire a hát­térben te­vé­ke­ny­ke­dem. Amit tes­zek – és ez Újud­var­ra is érvé­nyes – belső in­dít­ta­tás­ból tör­té­nik, nem taps­vá­rás­ból.
En­nek el­le­né­re meg­jegyez­he­tem, ho­gy a ud­va­ri­as­ság né­ha a fé­ny­ké­pe­ző­gép ki­ol­dó­já­nak egyszerű me­gn­yomá­sá­ban is megnyilvánulhat.

A falub­an élő em­be­rek elis­me­ré­se,
akik lát­ják a mun­ká­mat, szá­mom­ra így is ele­gen­dő. Barátsá­gos és őszin­te sza­va­ik min­den pó­zoló cso­port­ké­pet fe­lül­múl­nak.

Így hát legy­en:
a köz­sé­gi fé­ny­ké­pé­sz lenc­sé­je nyu­god­tan to­vább­halad­hat, mert én a szív­ből jö­vő újud­va­ri te­vé­ke­ny­sé­ge­im
(ké­pesl­apok, szent­képek, há­rom dal, ed­dig egy gy­er­mek­könyv – felnőt­te­knek is -, to­váb­bi­ak kés­zül­nek)
em­lé­két szí­ve­seb­ben rög­zí­tem ma­gam.
Így a fé­ny­ké­pei­men a jö­vő­ben is lát­ha­tó lesz, mi is tör­tént valójában.

Min­den­ki­nek min­den jót!

🇩🇪 So war es be­reits am 2. Ad­vent 2024,
als ich mein Weih­nachts­lied für Újud­var auf der Büh­ne vor­stell­te und so war es auch am 6. Sep­tem­ber beim jähr­li­chen Dorf­fest, als mein Auf­tritt – die Vor­stel­lung zwei­er Lie­der („Szent Ri­ta Újud­va­ron“ und „Újud­var Hym­nusz“) – kei­ner Auf­nah­me wür­dig war. Und ges­tern, am 18. Ok­to­ber 2025, eben­so auf dem Markt­platz: mein Stand war kaum zu über­se­hen und doch blieb er in der nun ver­öf­fent­lich­ten Face­book-Bil­der­ga­le­rie gänz­lich unsichtbar.

Na­tür­lich muß nicht al­les,
was ge­schieht, im Bild fest­ge­hal­ten wer­den; doch manch­mal wä­re es er­freu­lich, wenn das Au­ge hin­ter der Ka­me­ra auch dort hin­sä­he, wo tat­säch­lich et­was ge­schieht – und nicht nur, wo sich et­was stellt.

Ich er­he­be kei­nen An­spruch auf öf­fent­li­che Wür­di­gung – das ist mir wurscht; ich wir­ke zu­meist im Hin­ter­grund. Was ich tue (und das gilt auch für Újud­var) ge­schieht aus in­ne­rem An­trieb, nicht aus dem Wunsch nach Bei­fall. Den­noch darf ich wohl an­mer­ken, daß Höf­lich­keit bis­wei­len auch im schlich­ten Drü­cken des Aus­lö­sers ei­ner Ka­me­ra be­stehen kann.

Die An­er­ken­nung der Men­schen hier im Ort,
die mein Tun wahr­neh­men, ge­nügt mir oh­ne­hin. Ih­re freund­li­chen und ehr­li­chen Wor­te er­set­zen je­des ge­stell­te Grup­pen­fo­to.

Und so sei es denn:
künf­tig darf die Lin­se der Ge­mein­de­fo­to­gra­fin ge­trost wei­ter­zie­hen, denn ich hal­te die Er­in­ne­rung an mei­ne von Her­zen kom­men­den En­ga­ge­ments für Újud­var
(Post­kar­ten, Hei­li­gen­bil­der, drei Lie­der, bis­lang ein Kin­der­buch – auch für Er­wach­se­ne -, wei­te­res ist in Pla­nung)
lie­ber selbst fest.
So se­he ich auf die­sen Bil­dern we­nigs­tens auch in Zu­kunft noch, was wirk­lich war.

Al­len al­les Gute!