🇭🇺 Fe­bruár 25.: A Magyarország‑i kom­mu­nis­ta dik­ta­túra ál­do­za­tainak em­lé­knap­ja 🇩🇪 25. Fe­bru­ar: Ge­denk­tag für die Op­fer der kom­mu­nis­ti­schen Dik­ta­tur in Ungarn

🇭🇺 Fe­bruár 25.: A Magyarország‑i kom­mu­nis­ta dik­ta­túra ál­do­za­tainak em­lé­knap­ja 

Az em­lé­knap hát­te­re
A Ma­gyar Or­szág­gyűlés 2000 jú­ni­us 13-án a kom­mu­nis­ta dik­ta­túra ál­do­za­tainak hi­va­t­alos em­lé­knap­já­vá ny­il­vá­ní­tot­ta fe­bruár 25-ét.

🇩🇪 25. Fe­bru­ar: Ge­denk­tag für die Op­fer der kom­mu­nis­ti­schen Dik­ta­tur in Un­garn

Hin­ter­grund des Ge­denk­tags
Der 25. Fe­bru­ar wur­de am 13. Juni.2000 vom un­ga­ri­schen Par­la­ment zum of­fi­zi­el­len Ge­denk­tag für die Op­fer der kom­mu­nis­ti­schen Dik­ta­tur erklärt.

🇭🇺 A da­lom eh­hez itt meg­hall­ga­tha­tó. Nyu­godt változat:

Erő­tel­jes változat:

🇩🇪 Mein Lied da­zu hier zum Rein­hö­ren: ru­hi­ge Version:

und kraft­vol­le Version:

A tel­jes zen­ei ver­ziók há­rom nyel­ven itt érhe­tők el:
„Em­lé­kez­zünk …so­ha ne felejtsünk!“

🇭🇺 Ezen a na­pon,
1947. fe­bruár 25-én tar­tóz­tat­ták le a szo­v­jet ha­tósá­gok Ko­vács Bé­lát, a Füg­get­len Kis­gazdapárt fő­tit­ká­rát. Ko­vác­sot Szi­bé­riá­ba de­por­tál­ták, ami az ép­pen ki­bon­ta­ko­zó par­la­men­tá­ris de­mo­krá­cia vé­gét je­len­tet­te Ma­gyar­or­szá­gon.

Apropó:
A 2001. fe­bruár 25‑i me­gem­lé­ke­zés nap­já­nak be­ve­ze­té­sét dön­tő ré­sz­ben a ma­gyar par­la­ment kon­zer­va­tív és an­ti­kom­mu­nis­ta erői szor­gal­maz­ták, kü­lönö­sen az Or­bán Vik­tor ve­zet­te Fi­desz. A „ré­gi kom­mu­nis­ták“ (és a mai ál­de­mo­kra­ták) va­gy utó­da­ik eb­ben nem játs­zot­tak ve­ze­tő sze­re­pet.


Az ese­mé­ny­ek kro­no­ló­giá­ja!

1945 előtt: Kom­mu­nis­ta bes­zi­vár­gás Magyarországra

• 1919: A Kun Bé­la ve­zet­te Tanács­köz­tár­saság kom­mu­nis­ta rends­zert ho­zott lét­re, ame­ly­et 133 nap után a román csa­pa­tok meg­dön­töt­tek.
  A romá­nok ma­gyar­or­szá­gi be­ava­tko­zá­sát 1919-ben nem a barátság, hanem a kü­lönö­sen Er­dé­ly felé irá­nyuló geo­po­li­ti­k­ai érde­kek és te­rü­le­ti igé­ny­ek mo­ti­vál­ták. Az An­tant-ha­t­a­lom ál­tal tá­mo­ga­tott Romá­nia fe­nye­ge­tés­nek tek­in­tet­te a kom­mu­nis­ta Tanács­köz­tár­sasá­got, és ki­használ­ta a kom­mu­nis­ta Ma­gyar­or­szág gy­en­ge­sé­gét, ho­gy megs­ze­rez­ze az irányítást.
• 1920 – 1944: Ma­gyar­or­szág kirá­lyság ma­radt Hor­thy Mi­klós alatt, a kom­mu­nis­ta pár­to­kat na­gy­ré­szt betiltották.
• 1944: A Vörös Hads­e­r­eg megs­záll­ta Ma­gyar­or­szá­got és el­fo­glal­ta az országot.
  

1945 – 1949: A kom­mu­nis­ták át­vet­ték a hatalmat

• 1945: A vá­lasz­tá­sok egyértel­mű győ­zel­met hoz­tak a Kis­gazdapárt szá­má­ra (57%), de a szo­v­jet tá­mo­ga­tá­sú Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt (MKP) kieről­tet­te a ko­alí­ciós kormányt.
• 1946: Ma­gyar­or­szág hi­va­t­alosan köz­tár­saság­gá vált, és erő­tel­je­seb lett a kom­mu­nis­ta befolyás.
• 1947. fe­bruár 25.: Ko­vács Bé­lát, a Füg­get­len Kis­gazdapárt fő­tit­ká­rát a szo­v­jet titkoss­zol­gá­lat (NKVD) let­ar­tóztat­ta és Szi­bé­riá­ba de­por­tál­ta.
  Ez az ese­mé­ny a par­la­men­tá­ris de­mo­krá­cia vé­gét je­len­tet­te Ma­gyar­or­szá­gon, mi­vel meg­mutat­ta a de­mo­kra­ti­ku­san meg­vá­lasz­tott kor­má­ny te­he­tet­len­sé­gét a szo­v­jet megs­zál­ló és az or­szág­ban mű­kö­dő kom­mu­nis­ta erők­kel szem­ben. Ko­vács let­ar­tóz­ta­tá­sa me­gny­itot­ta az utat a kom­mu­nis­ták tel­jes ha­t­a­lomát­vé­telé­hez, akik a kö­vet­ke­ző évek­ben át­vet­ték az or­szág irányítását.
• 1948: A kom­mu­nis­ták most tel­je­sen át­vet­ték a kor­má­ny irá­nyí­tá­sát, és me­ga­la­kult a Ma­gyar Dol­go­zók Párt­ja (MDP ) egységpárt.
• 1949: Élet­be lé­pett a sz­tá­li­ni al­kot­má­ny, és be­til­tot­ták az el­len­zé­ki pár­to­kat. Az 1949-es sz­tá­li­ni al­kot­má­ny év­ti­ze­de­kig érvé­ny­ben ma­radt Ma­gyar­or­szá­gon, még a kom­mu­niz­mus 1989-es megs­zű­né­se után is. Csak 2011-ben vál­tot­ta fel az új al­kot­má­ny, ame­ly­et Or­bán Vik­tor kor­má­nya alatt ír­tak és ve­zet­tek be. Ez az új al­kot­má­ny, más né­ven „alap­tör­vé­ny”, vég­re való­di szakí­tást je­len­tett a kom­mu­nis­ta múlt­tal, és kie­mel­te a nem­ze­ti érté­ke­ket, a ke­resz­té­ny ha­gyomá­n­yo­kat, va­la­mi­nt Ma­gyar­or­szág tel­jes és való­di szuverenitását.

Az 1950-es évek: El­n­yomás és forradalom

• 1949 – 1956: Tö­me­ges let­ar­tóz­ta­tá­sok, ki­ra­kat­pe­rek (Ra­jk-per), ké­nyszer­mun­ka­tá­bor­ok (Rec­sk).
• Ok­to­ber 23. – No­vem­ber 4. 1956: 
  A ma­gyar né­p­fel­kelés idős­za­ka, ame­ly­et a szo­v­jet­ek tankok se­gít­sé­gé­vel ver­tek le.
• 1958: Na­gy Im­re a re­form­kor­má­ny mi­nisz­te­reln­ö­ke volt, és ké­sőbb más for­ra­dal­má­rok­kal együtt vé­gez­ték ki.
  

1960 – 1989: A kom­mu­nis­ta Ma­gyar­or­szág Ká­dár vezetésével

• 1963: Ré­szle­ges am­nesz­tia a po­li­ti­k­ai fo­gly­ok számára.
• 1980-as évek: Gaz­dasá­gi válság és nö­vek­vő el­lenál­lás a dik­ta­túrá­val szemben.

Die kom­plet­ten Mu­sik­ver­sio­nen in drei Spra­chen hier:
„Er­in­nern … nie­mals vergessen!“

🇩🇪 Die­ses Da­tum mar­kiert
die Ver­haf­tung von Bé­la Ko­vács, dem Ge­ne­ral­se­kre­tär der Un­ab­hän­gi­gen Klein­land­wir­te­par­tei, durch so­wje­ti­sche Be­hör­den am 25. Fe­bru­ar 1947. Ko­vács wur­de nach Si­bi­ri­en de­por­tiert, was das end­gül­ti­ge En­de an­ge­hen­den par­la­men­ta­ri­schen De­mo­kra­tie in Un­garn be­deu­te­te.

Üb­ri­gens:
Die Ein­füh­rung des Ge­denk­tags am 25. Fe­bru­ar im Jahr 2001 wur­de maß­geb­lich von kon­ser­va­ti­ven und an­ti­kom­mu­nis­ti­schen Kräf­ten im un­ga­ri­schen Par­la­ment vor­an­ge­trie­ben, ins­be­son­de­re von Fi­desz un­ter Vik­tor Or­bán. Die „Alt­kom­mu­nis­ten“ (und heu­ti­gen Schein­de­mo­kra­ten) oder de­ren Nach­fol­ger spiel­ten da­bei kei­ne füh­ren­de Rol­le.

Chro­no­lo­gie der Er­eig­nis­se!

Vor 1945: Kom­mu­nis­ti­sche Un­ter­wan­de­rung Ungarns

• 1919: Die Rä­te­re­pu­blik un­ter Bé­la Kun er­rich­te­te ein kom­mu­nis­ti­sches Re­gime, das nach 133 Ta­gen durch ru­mä­ni­sche Trup­pen ge­stürzt wur­de.
  Die ru­mä­ni­sche In­ter­ven­ti­on in Un­garn 1919 war nicht durch Freund­schaft mo­ti­viert, son­dern durch geo­po­li­ti­sche In­ter­es­sen und ter­ri­to­ria­le An­sprü­che, ins­be­son­de­re auf Sie­ben­bür­gen. Ru­mä­ni­en, un­ter­stützt von den En­tente-Mäch­ten, sah die kom­mu­nis­ti­sche Rä­te­re­pu­blik als Be­dro­hung und nutz­te die Schwä­che des kom­mu­nis­ti­schen Un­garns aus, um die Kon­trol­le über die um­strit­te­nen Ge­bie­te zu sichern.
• 1920 – 1944: Un­garn blieb ein Kö­nig­reich un­ter Mi­klós Hor­thy, kom­mu­nis­ti­sche Par­tei­en wa­ren weit­ge­hend verboten.
• 1944: Die Ro­te Ar­mee mar­schier­te in Un­garn ein und be­setz­te das Land.

1945 – 1949: Macht­er­grei­fung der Kommunisten

• 1945: Die Wah­len brach­ten ei­nen kla­ren Sieg der Klein­land­wir­te­par­tei (57 %), doch die von der So­wjet­uni­on un­ter­stütz­te Un­ga­ri­sche Kom­mu­nis­ti­sche Par­tei (MKP) er­zwang ei­ne Koalitionsregierung.
• 1946: Un­garn wur­de of­fi­zi­ell zur Re­pu­blik, der kom­mu­nis­ti­sche Ein­fluß nahm zu.
• 25. Fe­bru­ar 1947: Bé­la Ko­vács, der Ge­ne­ral­se­kre­tär der Un­ab­hän­gi­gen Klein­land­wir­te­par­tei, wur­de vom so­wje­ti­schen Ge­heim­dienst (NKWD) ver­haf­tet und nach Si­bi­ri­en de­por­tiert.
  Die­ses Er­eig­nis mar­kier­te das En­de der par­la­men­ta­ri­schen De­mo­kra­tie in Un­garn, da es die Macht­lo­sig­keit der ge­wähl­ten Re­gie­rung ge­gen­über der so­wje­ti­schen Be­sat­zungs­macht und den kom­mu­nis­ti­schen Kräf­ten im Land zeig­te. Ko­vács’s Ver­haf­tung eb­ne­te den Weg für die voll­stän­di­ge Macht­er­grei­fung der Kom­mu­nis­ten, die in den fol­gen­den Jah­ren die Kon­trol­le über das Land übernahmen.
• 1948: Kom­mu­nis­ten über­nah­men jetzt kom­plett die Kon­trol­le über die Re­gie­rung, die Ein­heits­par­tei MDP wur­de gegründet.
• 1949: Ei­ne sta­li­nis­ti­sche Ver­fas­sung trat in Kraft, Op­po­si­ti­ons­par­tei­en wur­den ver­bo­ten.
  Die sta­li­nis­ti­sche Ver­fas­sung von 1949 blieb in Un­garn über Jahr­zehn­te hin­weg in Kraft, auch nach dem En­de des Kom­mu­nis­mus 1989. Erst 2011 wur­de sie durch ei­ne neue Ver­fas­sung er­setzt, die un­ter der Re­gie­rung von Vik­tor Or­bán ver­faßt und ein­ge­führt wur­de. Die­se neue Ver­fas­sung, auch als „Grund­ge­setz“ be­kannt, mar­kier­te end­lich ei­nen ech­ten Bruch mit der kom­mu­nis­ti­schen Ver­gan­gen­heit und be­ton­te fort­an na­tio­na­le Wer­te, christ­li­che Tra­di­tio­nen und die kom­plet­te und ech­te Sou­ve­rä­ni­tät Ungarns.

1950er Jah­re: Un­ter­drü­ckung und Revolution

• 1949 – 1956: Mas­sen­ver­haf­tun­gen, Schau­pro­zes­se (z.B. Ra­jk-Pro­zeß), Zwangs­ar­beits­la­ger (z. B. Recsk).
• 23. Ok­to­ber – 4. No­vem­ber 1956: Un­ga­ri­scher Volks­auf­stand, nie­der­ge­schla­gen durch so­wje­ti­sche Panzer.
• 1958: Im­re Na­gy war Mi­nis­ter­prä­si­dent der Re­form­re­gie­rung und wur­de mit an­de­ren Re­vo­lu­tio­nä­ren hingerichtet.

1960 – 1989: Kom­mu­nis­ti­sches Un­garn un­ter Kádár

• 1963: Teil­am­nes­tie für po­li­ti­sche Gefangene.
• 1980er: Wirt­schafts­kri­se und wach­sen­der Wi­der­stand ge­gen die Diktatur.

A Kom­mu­niz­mus Ál­do­za­tainak Ma­gyar Em­lé­knap­ja
2001 óta ál­la­mi ün­nep­sé­gek­kel, kos­zorú­zás­sal és kul­turá­lis pro­gra­mok­kal em­lé­kez­nek meg fe­bruár 25-én a kom­mu­niz­mus ál­do­za­tairól. Az em­lé­knap a múlt fel­dol­go­zá­sát és a kom­mu­nis­ta ül­dö­zés több mil­lió ál­do­za­tá­nak em­lé­két szol­gál­ja. Az is­kolák­ban a kom­mu­nizmust igaz­ság­talan rez­sim­ként tanít­ják. A ren­dez­vé­ny­ek kö­zött sze­re­pel­nek a hi­va­t­alos bu­da­pes­ti me­gem­lé­ke­ző pro­gra­mok, a Gel­lért-hegyi kos­zorú­zá­sok, az is­ko­lai me­gem­lé­ke­zé­sek, va­la­mi­nt re­gi­oná­lis kiál­lí­tá­sok és kü­lön­le­ges ren­dez­vé­ny­ek mú­ze­u­mok­ban és templomokban.

A bu­da­pes­ti Ter­ror Há­za
egy mú­ze­um, ame­ly a két ma­gyar­or­szá­gi to­ta­li­tá­ri­us rends­zer: a ná­ci dik­ta­túra (1944 – 1945) és a kom­mu­nis­ta kors­zak (1949 – 1989) ál­do­za­tainak ál­lít em­lé­ket. Az egy­ko­ri ÁVH (Ál­lam­vé­del­mi Ha­tóság, né­met­re for­dít­va Áll­am­biz­tonsá­gi Ügyn­ök­ség) épü­le­té­ben talál­ha­tó, és do­ku­men­tál­ja az em­lí­tett rez­simek ál­tal vé­gre­haj­tott atro­ci­tá­so­kat és elnyomásokat.

A fe­bruár 25‑i
em­lé­kna­pon to­váb­bi ren­dez­vé­ny­ek­kel és me­gem­lé­ke­ző te­vé­ke­ny­sé­gek­kel em­lé­kez­nek meg ott a kom­mu­nis­ta dik­ta­túra áldozatairól.

Az em­lé­knap je­len­tő­sé­ge a jö­vő­be­li ge­nerá­ciók szá­má­ra
A nap cél­ja, ho­gy em­lé­kez­tes­sen ben­nünket: a kom­mu­niz­mus em­be­rek éle­té­be ke­rült Ma­gyar­or­szá­gon, és nem sza­bad el­fe­lej­te­ni az igaz­ság­tal­an­sá­got (több mint száz­mil­lió ál­do­zat világs­zer­te). A fi­a­tal ge­nerá­ció­knak meg kell ta­nul­niuk, ho­gy a to­ta­li­tá­ri­us ideoló­giák ho­gyan sértik az em­be­ri jo­go­kat. Igy le­het erő­sí­te­ni és biz­to­sí­ta­ni a bé­ke és a való­di sza­bad­ság tu­da­tos megőrzését.

Der un­ga­ri­sche Ge­denk­tag für die Op­fer des Kom­mu­nis­mus
Seit 2001 wird am 25. Fe­bru­ar mit staat­li­chen Ze­re­mo­nien, Kranz­nie­der­le­gun­gen und Bil­dungs­pro­gram­men an die Op­fer des Kom­mu­nis­mus er­in­nert. Der Ge­denk­tag dient der Auf­ar­bei­tung der Ver­gan­gen­heit und der Er­in­ne­rung an die Mil­lio­nen Op­fer kom­mu­nis­ti­scher Ver­fol­gung. In Schu­len wird der Kom­mu­nis­mus als Un­rechts­re­gime the­ma­ti­siert. Zu den Er­eig­nis­sen ge­hö­ren of­fi­zi­el­le Ge­denk­ver­an­stal­tun­gen in Bu­da­pest, Kranz­nie­der­le­gun­gen am Gel­lért­berg, Ge­denk­ak­tio­nen in Schu­len so­wie re­gio­na­le Aus­stel­lun­gen und Son­der­ver­an­stal­tun­gen in Mu­se­en und Kirchen.

Das Haus des Ter­rors
in Bu­da­pest ist ein Mu­se­um, das an die Op­fer der bei­den to­ta­li­tä­ren Re­gime in Un­garn er­in­nert: der Na­zi-Dik­ta­tur (1944 – 1945) und der kom­mu­nis­ti­schen Ära (1949 – 1989). Es be­fin­det sich im Ge­bäu­de der ehe­ma­li­gen (ÁVH (Ál­lam­vé­del­mi Ha­tóság, was auf Deutsch als die Staats­schutz­be­hör­de über­setzt wer­den kann) und do­ku­men­tiert die Gräu­el­ta­ten und Re­pres­sio­nen, die von die­sen Re­gi­men aus­ge­übt wurden.

Am Ge­denk­tag, dem 25. Fe­bru­ar,
fin­den dort auch ver­stär­ken­de Ver­an­stal­tun­gen und Ge­denk­ak­ti­vi­tä­ten statt, um an die Op­fer der kom­mu­nis­ti­schen Dik­ta­tur zu er­in­nern.

Be­deu­tung für die zu­künf­ti­gen Ge­ne­ra­tio­nen
Der Tag soll dar­an er­in­nern, daß der Kom­mu­nis­mus in Un­garn Men­schen das Le­ben kos­te­te und Un­recht nicht ver­ges­sen wer­den darf (welt­weit mehr als ein­hun­dert Mil­lio­nen Op­fer). Jun­ge Ge­ne­ra­tio­nen sol­len ler­nen, wie to­ta­li­tä­re Ideo­lo­gien Men­schen­rech­te ver­let­zen. Das Be­wußt­sein für Frie­den und ech­te Frei­heit soll so ge­si­chert und für die Zu­kunft ge­stärkt werden.

🇭🇺 Ez Az aján­dé­kom a ma­gyaro­knak Fe­bruár 25-ére:
Ro­sa von Zehn­le úr – CD 1:
„Kí­vánsá­gok az el­lent­mon­dá­sok el­len: 1984/1„
Eze­ket (sa­ját) ver­se­ket 1984-ben ír­tam egy NDK‑s bör­tön­ben. – 2024: Negy­ven év­vel ké­sőbb meg­ze­né­sí­tet­tem.
Né­me­th nyel­vű CD:
„Wün­sche wi­der Wi­der­sprü­che: DDR 1984/1“

🇩🇪 Mein Ge­schenk an die Un­garn zum 25. Fe­bru­ar:
Ro­sa von Zehn­le úr – CD 1;
„Wün­sche wi­der Wi­der­sprü­che: DDR 1984/1„
Die­se (mei­ne) Ge­dich­te ha­be ich ge­schrie­ben, 1984 im DDR-Knast. – 2024: Vier­zig Jah­re spä­ter, ha­be ich sie ver­tont.
CD in un­ga­ri­scher Spra­che:
„Kí­vánsá­gok az el­lent­mon­dá­sok el­len: 1984/1“