🇭🇺 Vélemény tőlem erről:
Hermann Róbert „Programvita és obszcenitás‟
Andrássy Gyula gróf és Dessewffy Emil gróf politiko-pornografikus verses üzenetváltása 1848 elején (avagy, mindig lehet lejjebb).
🇩🇪 Eine Rezension von mir zu:
Hermann Róbert „Programmdiskussion und Obszönität“
Der politisch-pornografische Briefwechsel in Versform zwischen Graf Gyula Andrássy und Graf Emil Dessewffy Anfang 1848 (oder: Es geht immer noch tiefer).
🇭🇺 Rövid leírás:
A cikk a magyar arisztokraták Andrássy Gyula és Dessewffy Emil között 1848-ban keletkezett politikai vitájával foglalkozik, mégpedig az obszcén poétika segítségével vívott párvidallal. A szatirikus versek tükrözik a magyarországi liberálisok és konzervatívok közötti feszültséget a reformkorban és a forradalom éveiben. A vita Magyarország politikai elitjének keretében zajlik a korabeli politikai programok kapcsán.
Részletes áttekintés:
Hermann Róbert cikke a politikai szatíra magyarországi hagyományát vizsgálja, különös tekintettel a gúnyversek politikai véleményformálásra. Megmutatja, hogy az ilyen szatirikus versek a 17. és 18. században voltak elterjedtek, és a 19. században is folytatódtak a választási kampánydalokban. A középpontban Andrássy Gyula vezető liberális politikus és Dessewffy Emil prominens konzervatív közötti különösen durva egyszeri versváltás áll.
A vitaszöveg az 1840-es évek politikai fejleményei kontextusában keletkezett, beleértve a Konzervatív Párt megalapítását és programjának 1846-os közzétételét is. Andrássy élesen bírálta ezt a programot, míg Dessewffy a kormányhoz való közeledést szorgalmazta. A költői vita, amelynek szövegeit a szerző teljes egészében idézi, kifejezetten szexuális szidalmakat tartalmaz, és az akkori politikai viták kemény hangvételét tükrözi.
A cikk feltárja mindkét férfi politikai pályafutását, eltérő pozícióit és a helyzet végső eszkalációját az 1848-as forradalmi évben. Külön figyelmet érdemel a választási kampányköltészet, mint a politikai vita elterjedt eszközének részletes elemzése.
Andrássy Gyula és Dessewffy Emil vitájának politiko-pornografikus vonatkozása
A cikk rávilágít a 19. századi politikai kultúra egyik rendkívüli aspektusára: politikai rágalmazás céljából nem riadtak vissza a pornográf metaforák felhasználásától sem. Míg a politikai szatíra és a szatirikus versek széles körben elterjedtek, az Andrássy és Dessewffy közötti vita kifejezetten a durva szexuális képes beszédével tűnik ki.
Andrássy verse a politikai vitát egy szexuális aktushoz hasonlítja, amelyben a konzervatív párt „elbukott szeretőként”, Magyarországot pedig elcsábított, de végül megmentett nőként ábrázolja. A szexuális metaforát nem véletlenül választotta ki, hanem a politikai ellenfél teljes megalázását célozta azáltal, hogy politikai tetteit impotenciával vagy önkéntelen alávetettséggel tette egyenlővé. Az ilyen képek erős hatást gyakoroltak az akkori társadalomra, hiszen nem csak az ellenfél politikai, hanem személyes becsületét is megkérdőjelezték.
Dessewffy válasza semmivel sem marad el ettől a hangnemtől. Megtartja a metaforát, de megfordítja, és úgy mutatja be Andrássyt és a liberálisokat, mint akiknek szexre utaló tartalmú fenyegetőzése végső soron önnön megalázásukat váltja ki. A nyelvezete még nyersebb, és inkább hasonlít közvetlen megsértésre, mint politikai szatírára. Ez az eszkaláció egyértelművé teszi, hogy a politikai vitákat ebben az időszakban nemcsak hivatalos programokban és parlamenti felszólalásokban vívták meg, hanem egy nagyon személyes, sértegetési szinten is.
E versek pornográf hangvétele jól mutatja, milyen mélyek voltak a politikai táborok közötti különbségek. Míg manapság a politikai polémia gyakran karikatúrák vagy kemény beszédek formájában jelenik meg, a 19. században az ellenfelek nem riadtak vissza attól sem, hogy obszcén szidalmazó szavakat használjanak megvetésük kifejezésének eszközeként. Az a tény, hogy olyan magas rangú arisztokraták alkalmazták ezt az eszközt, mint Andrássy és Dessewffy, arra mutat rá, hogy még a legmagasabb politikai körökben sem voltak gátlások az obszcén támadások fegyverként való bevetése kapcsán.
A politikai-pornográf szatírának ez a formája nemcsak az egyén személyes megsértését szolgálta, hanem egyértelmű propaganda funkciója is volt. A politikai ellenfelek szexuálisan megalázó ábrázolásával a közvélemény előtti hírnevüket hosszú időre tönkretették. Az ilyen módszerek fokozták a politikai táborok polarizálódását, és hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarországi politikai viták a forradalom előtti években egyre kibékíthetetlenebbé váljanak.
Íme, csak egy példa, amely szemlélteti az Andrássy Gyula és Dessewffy Emil közötti politikai eszmecsere elfajulását.
Andrássy Gyula an Dessewffy Emil:
Egy kis történet, mint jóslat.
Dessewffy Emil barátomnak
Egy olasz hajdanában
Asszonyt akart gyakni.
De midőn leghujábban
kezdé a tempót rakni,
A férj megérkeze éppen,
S felolajzoln a nadrágot,
Hátulról megtevé szépen,
Mit ez elöl tenni vágyott.
De hogy megértsd soraim törekvését,
Ím, itt adom azok értelmezését.
Az olasz, az ti vagytok,
árkozott pecsovicsok.
Az asszony, melyet minden pecsovics hisz, hogy meghág,
A szegény elhagyott Magyarország.
A nadrág – a program, a tiétek,
Melyet mi felvágtunk, higgyétek;
A férj, barátim, leszünk – mi.
A megbaszottak lesztek – ti.
Dessewffy Emil an Andrássy Gyula:
Nem irigylem seggbaszó dicsőségtek,
Melyet élvezni ennyire égtek.
Mi erre nem vágyunk éppen,
Azért köszönjük is szépen
Tőled e szép akaratot,
Mely ily szép célra ragadott,
De azt hidd el, ha ennyire áll faszotok,
Seggeinkre – múljon aggodalmatok.
Erős hashajtókra gondunk leszen,
Sikeriik nektek járand egészen;
S ha vágytok lenni seggünk baszói,
Hagyján, mi leszünk faszotok leszarói.
Ezek a versek (az akkori viszonyokhoz mérten) erősen pornográfok és sértőek, tükrözve a két arisztokrata közötti politikai rivalizálást és személyes ellenségeskedést.
Pozitív szemléletű összefoglalás:
A tanulmány igyekszik szemléletni a 19. századi magyar politikai kultúra egyik vonását. Rávilágít a politika és a szatíra kapcsolatára, és megmutatja, hogy még a magas rangú arisztokraták sem riadtak vissza a durva ellenségeskedéstől. A cikk jól kutatott, elsődleges forrásokra támaszkodik, és a témát a magyar forradalom történelmi kontextusába helyezi. Különösen értékes a gúnyversek elhelyezése a politikai költészet tágabb hagyományában, így Hermann Róbert eme esszéje is rávilágít a politikai szatíra magyarországi történelmi jelentőségére és arra, hogy az miként járult hozzá a politikai táborok polarizálódásához.
Párhuzam a mával:
Andrássy és Dessewffy polémikus vitájával párhuzamos jelenséget a mai magyar politikában is találhatunk, különösen abban, ahogyan a baloldal és a konzervatív táborok egymással bánnak. Míg manapság ritka a nyíltan obszcén sértés, a baloldali politikusok és a média gyakran használ lekicsinylő összehasonlításokat, hogy a konzervatív erőket elmaradottnak vagy tekintélyelvűnek ábrázolják. Erre példa a Fidesz-kormány középkori vagy diktatórikus ábrázolása a baloldali médiában, míg a konzervatív szereplők viszont a baloldali ellenzéki pártokat elpuhultnak, nemzetellenesnek vagy „nyugati érdekek által irányítottnak” minősítik.
A közösségi oldalakon a durva összehasonlítások, mémek és becsmérlő kifejezések, mint az „Orbán-diktatúra” vagy a „Soros-követő ellenzék” szintén gyakori eszközei az ellenfelek lekicsinylésének, miközben a konzervatívok inkább óvatosan bánnak az ilyen kifejezésekkel, a baloldaliakat a belső gyűlölet emészti!
A 19. századhoz hasonlóan az ilyen módszerek nem a tényszerű vita elősegítését szolgálják, hanem igyekeznek az ellentétes politikai oldalt illegitimmé tenni és érzelmekkel telíteni, ami a társadalom további megosztottságához vezet.
Vélemény tőlem erről:
Hermann Róbert „Programvita és obszcenitás‟
Vorlesen lassen: Deutsche Version ab ‑7:45!
🇩🇪 Kurzdarstellung:
Der Beitrag behandelt den politischen Streit zwischen den ungarischen Aristokraten Andrássy Gyula und Dessewffy Emil im Jahr 1848, insbesondere anhand eines obszönen poetischen Schlagabtauschs. Die satirischen Verse reflektieren die Spannungen zwischen Liberalen und Konservativen in Ungarn während der Reformzeit und des Revolutionsjahres. Die Debatte findet im Rahmen der politischen Elite Ungarns im Hinblick auf die politischen Programme der damaligen Zeit statt.
Ausführliche Rezension:
Der Artikel von Hermann Róbert untersucht die Tradition politischer Satiren in Ungarn, insbesondere die Verwendung von Pasquillen (Schmähgedichten) zur politischen Meinungsbildung. Er zeigt auf, daß solche Spottverse im 17. und 18. Jahrhundert weit verbreitet waren und sich im 19. Jahrhundert in Wahlkampfliedern fortsetzten. Im Fokus steht ein besonders derber Verswechsel zwischen Andrássy Gyula, einem führenden liberalen Politiker, und Dessewffy Emil, einem prominenten Konservativen.
Der Text kontextualisiert diesen Streit innerhalb der politischen Entwicklungen der 1840er Jahre, einschließlich der Gründung der Konservativen Partei und der Veröffentlichung ihres Programms 1846. Andrássy kritisierte dieses Programm scharf, während Dessewffy für eine Annäherung an die Regierung eintrat. Der poetische Disput, dessen Texte der Autor vollständig zitiert, enthält explizite sexuelle Anspielungen und spiegelt den rauen Ton der politischen Debatten jener Zeit wider.
Der Aufsatz geht darüber hinaus auf die politischen Karrieren beider Männer ein, ihre unterschiedlichen Positionen und die letztendliche Eskalation der Lage im Revolutionsjahr 1848. Besonders bemerkenswert ist die detaillierte Analyse der Verbreitung von Wahlkampfpoesie als Mittel der politischen Auseinandersetzung.
Der politisch-pornografische Aspekt des Streits zwischen Andrássy Gyula und Dessewffy Emil
Der Artikel beleuchtet einen außergewöhnlichen Aspekt der politischen Kultur des 19. Jahrhunderts: die Verwendung pornografischer Metaphern zur politischen Diffamierung. Während politische Satire und Spottgedichte weit verbreitet waren, hebt sich der Streit zwischen Andrássy und Dessewffy durch seine explizite sexuelle Bildsprache hervor.
Andrássys Gedicht vergleicht die politische Auseinandersetzung mit einem sexuellen Akt, in dem die konservative Partei als „gescheiterter Liebhaber“ und Ungarn als verführte, aber letztlich gerettete Frau dargestellt wird. Die sexuelle Metaphorik ist nicht zufällig gewählt – sie dient der vollständigen Demütigung des politischen Gegners, indem dessen politisches Handeln mit Impotenz oder unfreiwilliger Unterwerfung gleichgesetzt wird. Solche Bilder hatten in der damaligen Gesellschaft eine starke Wirkung, da sie nicht nur die politische, sondern auch die persönliche Ehre des Gegners in Frage stellten.
Dessewffys Replik steht diesem Ton in nichts nach. Er nimmt die Metaphorik auf, dreht sie jedoch um und stellt Andrássy und die Liberalen als diejenigen dar, die in ihrer Begierde letztlich gedemütigt werden. Die Sprache ist noch derber und gleicht mehr einer direkten Beleidigung als einer politischen Satire. Diese Zuspitzung verdeutlicht, daß politische Auseinandersetzungen in dieser Zeit nicht nur in offiziellen Programmen und Parlamentsreden ausgetragen wurden, sondern auch auf einer sehr persönlichen, beleidigenden Ebene.
Der pornografische Ton dieser Gedichte zeigt, wie tief der Haß zwischen den politischen Lagern saß. Während heute politische Polemik oft in Form von Karikaturen oder scharfen Reden erfolgt, scheuten sich die Gegner nicht im 19. Jahrhundert, ihre Verachtung mit obszönen Schimpfwörtern auszudrücken. Die Tatsache, daß sich hochrangige Aristokraten wie Andrássy und Dessewffy dieses Mittels bedienten, zeigt, daß selbst in den höchsten politischen Kreisen keine Hemmungen bestanden, obszöne Angriffe als Waffe einzusetzen.
Diese Form der politisch-pornografischen Satire diente nicht nur der persönlichen Beleidigung, sondern hatte auch eine klare propagandistische Funktion. Indem politische Gegner in sexuell erniedrigender Weise dargestellt wurden, sollte ihr Ansehen in der Öffentlichkeit dauerhaft beschädigt werden. Solche Methoden verstärkten die Polarisierung der politischen Lager und trugen dazu bei, daß politische Debatten in Ungarn in den Jahren vor der Revolution immer unversöhnlicher wurden.
Hier folgend nur ein Beispiel, die den politischen Schlagabtausch zwischen Andrássy Gyula und Dessewffy Emil veranschaulichen.
Andrássy Gyula an Dessewffy Emil:
Als Prophezeiung eine kleine Geschichte
An meinen Freund Emil Dessewffy
Ein Italiener wollte einst
Eine Frau verführen.
Doch als er gerade begann,
Das Tempo zu steigern,
Kam der Ehemann gerade an
Und schnitt die Hose auf,
Und tat von hinten schön,
Was dieser wollte von vorn‘.
Damit du den Sinn meiner Worte verstehst,
Hier ist ihre Erklärung:
Der Italiener, das seid ihr,
Verdammte Pecsovics.
Die Frau, von der jeder Pechovitch glaubt, daß er sie bumsen wird,
Ist das arme, verlassene Ungarn.
Die Hose ist das Programm, Deins,
Die wir aufgeschnitten haben, glaubt mir;
Der Ehemann, Freunde, werden – wir.
Die verarscht gewordenen werdet – ihr.
Dessewffy Emil an Andrássy Gyula:
Ich beneide euch nicht um den Arschbums-Ruhm,
Der euch so sehr erfreut.
Wir wünschen das für uns nicht,
Deshalb danken wir auch sehr
Für diese schöne Gabe,
Die für solch schönen Zweck gedacht war,
Aber glaubt mir, wenn Eure Schwänze
So scharf auf unsere Hintern stehen,
Mögen Ihre Sorgen vorübergehen.
Wir nehmen starke Abführmittel,
Der Erfolg wird euch ganz zuteil;
und wenn ihr uns in den Arsch ficken wagt,
legen wir auf eure Schwänze Scheiß‘.
Diese Gedichte sind (für damalige Verhältnisse) stark pornografisch und beleidigend, was die politische Rivalität und die persönlichen Animositäten zwischen den beiden Aristokraten widerspiegelt.
Positiv gesehenes Resümee:
Die Studie ist ein aufschlußreicher Beitrag zur ungarischen politischen Kultur des 19. Jahrhunderts. Sie beleuchtet die Verbindung von Politik und Satire und zeigt, wie selbst hochrangige Aristokraten nicht vor derben Auseinandersetzungen zurück schreckten. Der Artikel ist gut recherchiert, basiert auf Primärquellen und bettet das Thema in den historischen Kontext der ungarischen Revolution ein. Besonders wertvoll ist die Einordnung der Pasquillen in die breitere Tradition politischer Dichtung, so daß dieser Aufsatz von Hermann Róbert auch die historische Bedeutung der politischen Satire in Ungarn hervorhebt und wie sie zur Polarisierung der politischen Lager beigetragen hat.
Parallelen zu heute:
In der heutigen ungarischen Politik gibt es Parallelen zur polemischen Auseinandersetzung zwischen Andrássy und Dessewffy, insbesondere in der Art, wie linke und konservative Lager miteinander umgehen. Während offene obszöne Schmähgedichte heute selten sind, bedienen sich linke Politiker und Medien oft herabwürdigender Vergleiche, um konservative Kräfte als rückständig oder autoritär darzustellen.
Ein Beispiel ist die Darstellung der Fidesz-Regierung als mittelalterlich oder diktatorisch durch linke Medien, während konservative Akteure wiederum linke Oppositionsparteien als verweichlicht, antinational oder „von westlichen Interessen gesteuert“ diskreditieren. Auch in sozialen Netzwerken sind derbe Vergleiche, Memes und abfällige Begriffe wie „Orbán-Diktatur“ oder „Soros-befolgte Opposition“ gängige Mittel, um Gegner herabzusetzen, wobei Konservative eher sorgsam mit derartigen Begrifflichkeiten umgehen, während Linke vom inneren Haß zerfressen sind!
Wie im 19. Jahrhundert dienen solche Methoden weniger der sachlichen Auseinandersetzung, sondern sollen die politische Gegenseite delegitimieren und emotionalisieren, was zu einer weitergehenden Spaltung der Gesellschaft führt.
Eine Rezension von mir zu:
Hermann Róbert „Programmdiskussion und Obszönität“
Rosa von Zehnle úr
Ùjudvar, 2025.02.11
https://175er-verlag.org/.recherchiert/archive/3951
https://1956-hirek.org/3951
Views: 81