🇩🇪 24. Juni: Die Sommersonnenwende und die Mittsommernacht in Ungarn 🇭🇺 június 24-én: Nyári napforduló és Szentivánéj Magyarországon

🇩🇪 Die Sommersonnenwende (Nyári Napforduló) ist ein Astronomisches Ereignis und die Mittsommernacht um Sankt Johannisnacht (Szent Iván-éj) ist ein traditionelles Fest in Ungarn, die beide eine sehr lange Geschichte hat. Wer, vor allem von den Deutschen, das Feuer, Tanzen und Musizieren sehen möchte, hier ein Video aus Eger zur Einstimmung meines Beitrages:
https://t1p.de/hu-2024-06-johannistag
🇭🇺 A nyári napforduló csillagászati esemény, a Szent Iván-éj pedig hagyományos ünnep Magyarországon, mindkettő igen nagy múltra tekint vissza. Ha szeretnétek látni – főleg a németek – tüzet, táncot és zenélést, itt egy videó Egerből, hogy hangulatot adjon a bejegyzésemhez.

🇩🇪 Der kleine ungarisch-historischer Rückblick zeigt auf, daß es beide Traditionen schon seit Urzeiten gibt.

Vorchristliche Zeit
Bereits in dieser hatten die Ungarn, wie viele andere europäische Völker, Bräuche und Rituale, die mit der Sommersonnenwende verbunden waren. Diese Rituale drehten sich um die Anbetung der Sonne und die Feier des Lebens, der Fruchtbarkeit und der Natur, da dies die Lebenselixiere der Menschen sind.

Mittelalter
Mit der Christianisierung Ungarns im 11. Jahrhundert wurde die Sommersonnenwende in das christliche Fest des Heiligen Johannes (Szent Iván) integriert. Szent Iván ist die ungarische Form von Sankt Johannis, der den Meisten als der Heilige Johannes der Täufer durch die Taufe Jesus am Jordanfluß bekannt ist.
Das Fest wurde weiterhin mit Feuer gefeiert, wobei die christliche Symbolik übernommen wurde. Das Feuer symbolisierte nun auch die Erleuchtung durch den Glauben und die Reinigung der Seele.

Frühe Neuzeit
Im 16. und 17. Jahrhundert blieben diese Traditionen und Feierlichkeiten weitgehend unverändert. Die Dorfgemeinschaften versammelten sich am Vorabend des 24. Juni, um große Feuer zu entzünden, zu tanzen, zu singen und verschiedene Rituale zur Feier der Fruchtbarkeit und des Lebens durchzuführen.

19. Jahrhundert
Mit der Nationalromantik und dem Wiederaufleben von Volksbräuchen wurde auch Szent Iván-éji weiter belebt und weiter gefördert. Das Interesse an traditionellen ungarischen Bräuchen nahm weiter zu und die Feste gewannen immer mehr an Bedeutung und verstanden sich zudem als untrennbarer Teil der ungarischen Geschichte, Kultur und Identität.

20. Jahrhundert
Trotz der Modernisierung, der politischen und gesellschaftlichen Umwälzungen, insbesondere während der sozialistisch-kommunistischen Ära, blieb der Szent Iván-éji Fest erstaunlicherweise ein lebendiger Brauch, vor allem in ländlichen Gebieten, auch wenn das die damaligen Kommunisten überhaupt nicht gern sahen.

In den 1960er und 1970er Jahren förderten dann aber die kommunistischen Regierungen in vielen osteuropäischen Ländern, einschließlich in Ungarn nicht nur den Szent Iván-éji, sondern generell und verstärkt viele traditionelle Volksfeste. Dies geschah oft im Rahmen einer Politik der Kulturförderung und Volkskulturpflege, unabhängig von religiösen Bedeutungen. Diese Feste wurden oft neu interpretiert oder säkularisiert, um sie von ihren religiösen Wurzeln zu lösen und sie im ideologischen Rahmen des Staates zu integrieren, also zu mißbrauchen. In diesem Fall aber gut, denn so konnten die Ungarn alte Traditionen pflegen und zum Erhalt beitragen.

Gegenwart
Heute wird Szent Iván-éji in vielen Teilen Ungarns noch immer gefeiert, sowohl in städtischen als auch in ländlichen Gebieten. Die Feierlichkeiten umfassen das Entzünden von Feuern, Volkstänze, Musik und verschiedene andere Rituale, so zum Beispiel das Springen über das Feuer (der zwischenzeitlich geäußerte Wunsch wird erfüllt), das Sammeln von Heilkräutern (Sammle neun Sorten in einem Strauß, trockne sie, bewahre sie auf und sie werden dich ein Jahr lang gesund halten) und das Aufstellen von Kränzen aus Blumen und Farnen.

Die Szent Iván-éji Volksbrauch bleibt also weiterhin ein lebendiger Teil des ungarischen Kulturerbes und symbolisiert die Verbindung zwischen Vergangenheit und Gegenwart, zwischen Tradition und Moderne und zwischen Mensch und Natur.

Quintessenz
Es handelt sich hier also um zwei einzelne Ereignisse die zusammenhängen und zusammen begangen werden: Die Sommersonnenwende (nyári napforduló) als ein astronomisches Ereignis um den 20. oder 21. Juni und die Mittsommernacht (Szent Iván-éji), die ein traditionelles Fest in der Nacht vom 23. auf den 24. Juni ist, verknüpft mit dem christlichen Johannistag.

🇭🇺 Ez a rövid magyartörténeti áttekintés azt tárja fel, hogy mindkét hagyomány ősidők óta létezik.

A kereszténység előtti idők
A magyarságnak – sok más európai néphez hasonlóan – már voltak szokásai, rituáléi a nyári napfordulóhoz kapcsolódóan. Ezek a rituálék a napimádat, az élet, a termékenység és a természet ünneplése körül forogtak, mivel ezek az emberek éltető elemei.

Középkor
A 11. századtól Magyarországon elterjedt a kereszténység, a századok folyamán a nyári napforduló beépült a keresztény Szent Iván ünneplésébe. A Szent Iván a Szent János magyar formája, amelyet legtöbben Keresztelő Szent Jánosként ismernek Jézus megkeresztelkedése révén a Jordában.
Az ünnepet továbbra is tűzzel ünnepelték, átvéve a keresztény szimbolikát. A tűz, azaz a fény immár a hit általi megvilágosodást és a lélek megtisztulását is szimbolizálta.

Kora újkor
A 16. és 17. században ezek a hagyományok és ünnepek nagyjából változatlanok maradtak. A falusi közösségek június 24-e előestéjén gyűltek össze, hogy nagy tüzet gyújtsanak, táncoljanak, énekeljenek és különféle szertartásokat végezzenek a termékenységet és az életet ünneplően.

19. század
A nemzeti romantikával és a népszokások újjáéledésével a Szent Iván-éj megünneplése tovább éledt és népszerűsödött. A hagyományos magyar szokások iránti érdeklődés tovább nőtt, az ünnepek egyre fontosabbá váltak, és a magyar történelem, kultúra és identitás elválaszthatatlan részének tekintettek.

20. század
A modernizáció, a politikai és társadalmi felfordulások ellenére, különösen a szocialista-kommunista korszakban, a Szent Iván-éji népszokás meglepő módon élő szokás maradt, különösen vidéken, még akkor is, ha a korabeli kommunisták egyáltalán nem szerették.

Az 1960-as és 1970-es években számos kelet-európai országban, így Magyarországon is a kommunista kormányzat nemcsak a Szent Iván-éji szokástt népszerűsítette, hanem általában és egyre inkább számos hagyományos népünnepélyt is. Ez gyakran a kultúra népszerűsítését és a populáris kultúra ápolását célzó politika részeként történt, függetlenül a vallási jelentésektől. Ezeket a fesztiválokat gyakran újraértelmezték vagy szekularizálták, hogy elválasszák őket vallási gyökereiktől, és beépüljenek az állam ideológiai keretei közé, azaz visszaéljenek velük. Ebben az esetben ez jó volt, mert ez azt jelentette, hogy a magyarság meg tudta őrizni a régi hagyományokat és hozzájárult azok megőrzéséhez.

A jelen
Ma is Magyarország számos pontján ünneplik a Szent Iván-éjit, városon és vidéken egyaránt. Az ünnepségek közé tartozik a tűzgyújtás, a néptánc, a zene és a különféle egyéb rituálék, mint a tüzek átugrása (ha közben egy kívánságra gondolsz, az teljesül), gyógynövények gyűjtése (kilenc félét gyűjts csokorba, szárítsd meg, tartsd meg és egy évig megőrzi az egészséged), virág- és páfránykoszorúk készítése.

A Szent Iván-éji hagyomány tehát a magyar kulturális örökség élő része marad, és a múlt és jelen, a hagyomány és a modern, valamint az ember és a természet kapcsolatát szimbolizálja.

Kvintesszencia
Két különálló eseményről van szó, amelyek egymáshoz kapcsolódnak és együtt ünneplik őket: a nyári napforduló, mint csillagászati esemény, június 20-a vagy 21-e körül, és a Szentivánéj, amely egy hagyományos ünnep június 23-áról 24-ikére virradó éjszaka, amely a keresztény Szent Iván-naphoz kötődik.