🇩🇪 24. Juni: Die Sommersonnenwende und die Mittsommernacht in Ungarn 🇭🇺 június 24-én: Nyári napforduló és Szentivánéj Magyarországon

🇩🇪 Die Som­mer­son­nen­wende (Nyári Nap­for­duló) ist ein Astronomis­ches Ereig­nis und die Mitt­som­mer­nacht um Sankt Johan­nis­nacht (Szent Iván-éj) ist ein tra­di­tionelles Fest in Ungarn, die bei­de eine sehr lange Geschichte hat. Wer, vor allem von den Deutschen, das Feuer, Tanzen und Musizieren sehen möchte, hier ein Video aus Eger zur Ein­stim­mung meines Beitrages:
https://t1p.de/hu-2024–06-johannistag
🇭🇺 A nyári nap­for­duló csil­lagásza­ti esemény, a Szent Iván-éj pedig hagy­ományos ünnep Mag­yarorszá­gon, mind­ket­tő igen nagy múl­tra tekint vis­sza. Ha szeretnétek lát­ni — főleg a néme­tek — tüzet, tán­cot és zenélést, itt egy videó Egerből, hogy hangu­la­tot adjon a bej­e­gyzésemhez.

🇩🇪 Der kleine ungarisch-his­torisch­er Rück­blick zeigt auf, daß es bei­de Tra­di­tio­nen schon seit Urzeit­en gibt.

Vorchristliche Zeit
Bere­its in dieser hat­ten die Ungarn, wie viele andere europäis­che Völk­er, Bräuche und Rit­uale, die mit der Som­mer­son­nen­wende ver­bun­den waren. Diese Rit­uale dreht­en sich um die Anbe­tung der Sonne und die Feier des Lebens, der Frucht­barkeit und der Natur, da dies die Lebenselix­iere der Men­schen sind.

Mit­te­lal­ter
Mit der Chris­tian­isierung Ungar­ns im 11. Jahrhun­dert wurde die Som­mer­son­nen­wende in das christliche Fest des Heili­gen Johannes (Szent Iván) inte­gri­ert. Szent Iván ist die ungarische Form von Sankt Johan­nis, der den Meis­ten als der Heilige Johannes der Täufer durch die Taufe Jesus am Jor­dan­fluß bekan­nt ist.
Das Fest wurde weit­er­hin mit Feuer gefeiert, wobei die christliche Sym­bo­l­ik über­nom­men wurde. Das Feuer sym­bol­isierte nun auch die Erleuch­tung durch den Glauben und die Reini­gung der Seele.

Frühe Neuzeit
Im 16. und 17. Jahrhun­dert blieben diese Tra­di­tio­nen und Feier­lichkeit­en weit­ge­hend unverän­dert. Die Dor­fge­mein­schaften ver­sam­melten sich am Vor­abend des 24. Juni, um große Feuer zu entzün­den, zu tanzen, zu sin­gen und ver­schiedene Rit­uale zur Feier der Frucht­barkeit und des Lebens durchzuführen.

19. Jahrhun­dert
Mit der Nation­al­ro­man­tik und dem Wieder­au­fleben von Volks­bräuchen wurde auch Szent Iván-éji weit­er belebt und weit­er gefördert. Das Inter­esse an tra­di­tionellen ungarischen Bräuchen nahm weit­er zu und die Feste gewan­nen immer mehr an Bedeu­tung und ver­standen sich zudem als untrennbar­er Teil der ungarischen Geschichte, Kul­tur und Iden­tität.

20. Jahrhun­dert
Trotz der Mod­ernisierung, der poli­tis­chen und gesellschaftlichen Umwälzun­gen, ins­beson­dere während der sozial­is­tisch-kom­mu­nis­tis­chen Ära, blieb der Szent Iván-éji Fest erstaunlicher­weise ein lebendi­ger Brauch, vor allem in ländlichen Gebi­eten, auch wenn das die dama­li­gen Kom­mu­nis­ten über­haupt nicht gern sahen.

In den 1960er und 1970er Jahren förderten dann aber die kom­mu­nis­tis­chen Regierun­gen in vie­len osteu­ropäis­chen Län­dern, ein­schließlich in Ungarn nicht nur den Szent Iván-éji, son­dern generell und ver­stärkt viele tra­di­tionelle Volks­feste. Dies geschah oft im Rah­men ein­er Poli­tik der Kul­tur­förderung und Volk­skul­turpflege, unab­hängig von religiösen Bedeu­tun­gen. Diese Feste wur­den oft neu inter­pretiert oder säku­lar­isiert, um sie von ihren religiösen Wurzeln zu lösen und sie im ide­ol­o­gis­chen Rah­men des Staates zu inte­gri­eren, also zu mißbrauchen. In diesem Fall aber gut, denn so kon­nten die Ungarn alte Tra­di­tio­nen pfle­gen und zum Erhalt beitra­gen.

Gegen­wart
Heute wird Szent Iván-éji in vie­len Teilen Ungar­ns noch immer gefeiert, sowohl in städtis­chen als auch in ländlichen Gebi­eten. Die Feier­lichkeit­en umfassen das Entzün­den von Feuern, Volk­stänze, Musik und ver­schiedene andere Rit­uale, so zum Beispiel das Sprin­gen über das Feuer (der zwis­chen­zeitlich geäußerte Wun­sch wird erfüllt), das Sam­meln von Heilkräutern (Samm­le neun Sorten in einem Strauß, trockne sie, bewahre sie auf und sie wer­den dich ein Jahr lang gesund hal­ten) und das Auf­stellen von Kränzen aus Blu­men und Far­nen.

Die Szent Iván-éji Volks­brauch bleibt also weit­er­hin ein lebendi­ger Teil des ungarischen Kul­turerbes und sym­bol­isiert die Verbindung zwis­chen Ver­gan­gen­heit und Gegen­wart, zwis­chen Tra­di­tion und Mod­erne und zwis­chen Men­sch und Natur.

Quin­tes­senz
Es han­delt sich hier also um zwei einzelne Ereignisse die zusam­men­hän­gen und zusam­men began­gen wer­den: Die Som­mer­son­nen­wende (nyári nap­for­duló) als ein astronomis­ches Ereig­nis um den 20. oder 21. Juni und die Mitt­som­mer­nacht (Szent Iván-éji), die ein tra­di­tionelles Fest in der Nacht vom 23. auf den 24. Juni ist, verknüpft mit dem christlichen Johan­nistag.

🇭🇺 Ez a rövid mag­yartörténeti áttek­in­tés azt tár­ja fel, hogy mind­két hagy­omány ősidők óta létezik.

A kereszténység előt­ti idők
A mag­yarság­nak – sok más euró­pai néphez hason­lóan – már voltak szoká­sai, rit­uáléi a nyári nap­for­dulóhoz kapc­solódóan. Ezek a rit­uálék a napimá­dat, az élet, a ter­mékenység és a ter­mészet ünneplése körül forog­tak, miv­el ezek az emberek éltető ele­mei.

Közép­kor
A 11. századtól Mag­yarorszá­gon elter­jedt a kereszténység, a századok folyamán a nyári nap­for­duló beépült a keresztény Szent Iván ünneplésébe. A Szent Iván a Szent János mag­yar for­má­ja, ame­lyet legtöbben Keresztelő Szent Jánosként ismernek Jézus megk­eresztelkedése révén a Jordában.
Az ünnepet továb­bra is tűzzel ünne­pelték, átvéve a keresztény szim­bo­likát. A tűz, azaz a fény immár a hit általi megvilá­gosodást és a lélek megtisz­tulását is szim­bolizál­ta.

Kora újkor
A 16. és 17. század­ban ezek a hagy­ományok és ünnepek nagyjából vál­tozat­lanok marad­tak. A falusi közösségek június 24‑e előestéjén gyűl­tek össze, hogy nagy tüzet gyújt­sanak, tán­col­janak, énekel­jenek és külön­féle szer­tartá­sokat végezzenek a ter­mékenységet és az életet ünneplően.

19. század
A nemzeti roman­tiká­val és a nép­szoká­sok újjáéledésév­el a Szent Iván-éj megün­neplése tovább éledt és nép­sz­erűsödött. A hagy­ományos mag­yar szoká­sok irán­ti érdek­lődés tovább nőtt, az ünnepek egyre fontosab­bá vál­tak, és a mag­yar történelem, kultúra és iden­titás elválaszthatat­lan részének tek­in­tet­tek.

20. század
A mod­ern­izá­ció, a poli­tikai és tár­sadal­mi felfor­dulá­sok ellenére, különösen a szo­cial­ista-kom­mu­nista korsza­k­ban, a Szent Iván-éji nép­szokás meglepő módon élő szokás maradt, különösen vidéken, még akkor is, ha a kora­beli kom­mu­nisták egyál­talán nem szerették.

Az 1960-as és 1970-es évek­ben szá­mos kelet-euró­pai ország­ban, így Mag­yarorszá­gon is a kom­mu­nista kor­mányzat nem­c­sak a Szent Iván-éji szokástt nép­sz­erűsítette, hanem általában és egyre inkább szá­mos hagy­ományos népün­nepé­lyt is. Ez gyakran a kultúra nép­sz­erűsítését és a pop­uláris kultúra ápolását célzó poli­ti­ka részeként történt, függetlenül a val­lási jelen­tések­től. Ezeket a fes­z­tiválokat gyakran újraértelmezték vagy szeku­lar­izálták, hogy elválasszák őket val­lási gyök­ereik­től, és beépül­jenek az állam ide­oló­giai keretei közé, azaz vis­sza­él­jenek velük. Ebben az eset­ben ez jó volt, mert ez azt jelen­tette, hogy a mag­yarság meg tud­ta őrizni a régi hagy­ományokat és hoz­zájárult azok megőrzéséhez.

A jelen
Ma is Mag­yarország szá­mos pon­tján ünnep­lik a Szent Iván-éjit, váro­son és vidéken egyaránt. Az ünnep­ségek közé tar­tozik a tűz­gyújtás, a nép­tánc, a zene és a külön­féle egyéb rit­uálék, mint a tüzek átu­grása (ha közben egy kíván­sá­gra gon­do­l­sz, az tel­jesül), gyóg­y­növények gyűjtése (kilenc félét gyűjts csoko­r­ba, szárítsd meg, tartsd meg és egy évig megőrzi az egészséged), virág- és páfránykos­zorúk készítése.

A Szent Iván-éji hagy­omány tehát a mag­yar kul­turális örök­ség élő része marad, és a múlt és jelen, a hagy­omány és a mod­ern, valamint az ember és a ter­mészet kapc­so­latát szim­bolizál­ja.

Kvintesszen­cia
Két különál­ló eseményről van szó, ame­lyek egymáshoz kapc­solód­nak és együtt ünnep­lik őket: a nyári nap­for­duló, mint csil­lagásza­ti esemény, június 20‑a vagy 21‑e körül, és a Szen­tivánéj, ame­ly egy hagy­ományos ünnep június 23-áról 24-ikére vir­radó éjsza­ka, ame­ly a keresztény Szent Iván-naphoz kötődik.