🇩🇪 24. Ju­ni: Die Som­mer­son­nen­wen­de und die Mitt­som­mer­nacht in Un­garn 🇭🇺 jú­ni­us 24-én: Nyá­ri napfor­duló és Szen­ti­vá­néj Magyarországon

🇩🇪 Die Som­mer­son­nen­wen­de (Nyá­ri Napfor­duló) ist ein As­tro­no­mi­sches Er­eig­nis und die Mitt­som­mer­nacht um Sankt Jo­han­nis­nacht (Szent Iván-éj) ist ein tra­di­tio­nel­les Fest in Un­garn, die bei­de ei­ne sehr lan­ge Ge­schich­te hat. Wer, vor al­lem von den Deut­schen, das Feu­er, Tan­zen und Mu­si­zie­ren se­hen möch­te, hier ein Vi­deo aus Eger zur Ein­stim­mung mei­nes Bei­tra­ges:
https://t1p.de/hu-2024 – 06-jo­han­nis­tag
🇭🇺 A nyá­ri napfor­duló cs­il­la­gás­za­ti ese­mé­ny, a Szent Iván-éj pe­dig ha­gyomá­n­y­os ün­nep Ma­gyar­or­szá­gon, mind­ket­tő igen na­gy múl­tra tek­int viss­za. Ha sze­ret­né­tek lát­ni – fő­leg a né­me­tek – tü­zet, tán­cot és ze­né­lést, itt egy vi­deó Eger­ből, ho­gy han­gu­la­tot ad­jon a bejegyzésemhez.

🇩🇪 Der klei­ne un­ga­risch-his­to­ri­scher Rück­blick zeigt auf, daß es bei­de Tra­di­tio­nen schon seit Ur­zei­ten gibt.

Vor­christ­li­che Zeit
Be­reits in die­ser hat­ten die Un­garn, wie vie­le an­de­re eu­ro­päi­sche Völ­ker, Bräu­che und Ri­tua­le, die mit der Som­mer­son­nen­wen­de ver­bun­den wa­ren. Die­se Ri­tua­le dreh­ten sich um die An­be­tung der Son­ne und die Fei­er des Le­bens, der Frucht­bar­keit und der Na­tur, da dies die Le­bens­eli­xie­re der Men­schen sind.

Mit­tel­al­ter
Mit der Chris­tia­ni­sie­rung Un­garns im 11. Jahr­hun­dert wur­de die Som­mer­son­nen­wen­de in das christ­li­che Fest des Hei­li­gen Jo­han­nes (Szent Iván) in­te­griert. Szent Iván ist die un­ga­ri­sche Form von Sankt Jo­han­nis, der den Meis­ten als der Hei­li­ge Jo­han­nes der Täu­fer durch die Tau­fe Je­sus am Jor­d­an­fluß be­kannt ist.
Das Fest wur­de wei­ter­hin mit Feu­er ge­fei­ert, wo­bei die christ­li­che Sym­bo­lik über­nom­men wur­de. Das Feu­er sym­bo­li­sier­te nun auch die Er­leuch­tung durch den Glau­ben und die Rei­ni­gung der Seele.

Frü­he Neu­zeit
Im 16. und 17. Jahr­hun­dert blie­ben die­se Tra­di­tio­nen und Fei­er­lich­kei­ten weit­ge­hend un­ver­än­dert. Die Dorf­ge­mein­schaf­ten ver­sam­mel­ten sich am Vor­abend des 24. Ju­ni, um gro­ße Feu­er zu ent­zün­den, zu tan­zen, zu sin­gen und ver­schie­de­ne Ri­tua­le zur Fei­er der Frucht­bar­keit und des Le­bens durchzuführen.

19. Jahr­hun­dert
Mit der Na­tio­nal­ro­man­tik und dem Wie­der­auf­le­ben von Volks­bräu­chen wur­de auch Szent Iván-éji wei­ter be­lebt und wei­ter ge­för­dert. Das In­ter­es­se an tra­di­tio­nel­len un­ga­ri­schen Bräu­chen nahm wei­ter zu und die Fes­te ge­wan­nen im­mer mehr an Be­deu­tung und ver­stan­den sich zu­dem als un­trenn­ba­rer Teil der un­ga­ri­schen Ge­schich­te, Kul­tur und Identität.

20. Jahr­hun­dert
Trotz der Mo­der­ni­sie­rung, der po­li­ti­schen und ge­sell­schaft­li­chen Um­wäl­zun­gen, ins­be­son­de­re wäh­rend der so­zia­lis­tisch-kom­mu­nis­ti­schen Ära, blieb der Szent Iván-éji Fest er­staun­li­cher­wei­se ein le­ben­di­ger Brauch, vor al­lem in länd­li­chen Ge­bie­ten, auch wenn das die da­ma­li­gen Kom­mu­nis­ten über­haupt nicht gern sahen.

In den 1960er und 1970er Jah­ren för­der­ten dann aber die kom­mu­nis­ti­schen Re­gie­run­gen in vie­len ost­eu­ro­päi­schen Län­dern, ein­schließ­lich in Un­garn nicht nur den Szent Iván-éji, son­dern ge­ne­rell und ver­stärkt vie­le tra­di­tio­nel­le Volks­fes­te. Dies ge­schah oft im Rah­men ei­ner Po­li­tik der Kul­tur­för­de­rung und Volks­kul­tur­pfle­ge, un­ab­hän­gig von re­li­giö­sen Be­deu­tun­gen. Die­se Fes­te wur­den oft neu in­ter­pre­tiert oder sä­ku­la­ri­siert, um sie von ih­ren re­li­giö­sen Wur­zeln zu lö­sen und sie im ideo­lo­gi­schen Rah­men des Staa­tes zu in­te­grie­ren, al­so zu miß­brauchen. In die­sem Fall aber gut, denn so konn­ten die Un­garn al­te Tra­di­tio­nen pfle­gen und zum Er­halt beitragen.

Ge­gen­wart
Heu­te wird Szent Iván-éji in vie­len Tei­len Un­garns noch im­mer ge­fei­ert, so­wohl in städ­ti­schen als auch in länd­li­chen Ge­bie­ten. Die Fei­er­lich­kei­ten um­fas­sen das Ent­zün­den von Feu­ern, Volks­tän­ze, Mu­sik und ver­schie­de­ne an­de­re Ri­tua­le, so zum Bei­spiel das Sprin­gen über das Feu­er (der zwi­schen­zeit­lich ge­äu­ßer­te Wunsch wird er­füllt), das Sam­meln von Heil­kräu­tern (Samm­le neun Sor­ten in ei­nem Strauß, trock­ne sie, be­wah­re sie auf und sie wer­den dich ein Jahr lang ge­sund hal­ten) und das Auf­stel­len von Krän­zen aus Blu­men und Farnen.

Die Szent Iván-éji Volks­brauch bleibt al­so wei­ter­hin ein le­ben­di­ger Teil des un­ga­ri­schen Kul­tur­er­bes und sym­bo­li­siert die Ver­bin­dung zwi­schen Ver­gan­gen­heit und Ge­gen­wart, zwi­schen Tra­di­ti­on und Mo­der­ne und zwi­schen Mensch und Natur.

Quint­essenz
Es han­delt sich hier al­so um zwei ein­zel­ne Er­eig­nis­se die zu­sam­men­hän­gen und zu­sam­men be­gan­gen wer­den: Die Som­mer­son­nen­wen­de (nyá­ri napfor­duló) als ein as­tro­no­mi­sches Er­eig­nis um den 20. oder 21. Ju­ni und die Mitt­som­mer­nacht (Szent Iván-éji), die ein tra­di­tio­nel­les Fest in der Nacht vom 23. auf den 24. Ju­ni ist, ver­knüpft mit dem christ­li­chen Johannistag.

🇭🇺 Ez a rö­vid ma­gyar­tör­té­ne­ti át­tek­in­tés azt tár­ja fel, ho­gy mind­két ha­gyomá­ny ősi­dők óta létezik.

A ke­resz­té­ny­ség előt­ti idők
A ma­gyar­sá­gnak – sok más eu­ró­pai né­phez ha­son­lóan – már vol­tak szo­ká­sai, ri­tuá­léi a nyá­ri napfor­dulóhoz kapc­soló­dóan. Ezek a ri­tuá­lék a na­pimá­dat, az élet, a ter­mé­ke­ny­ség és a ter­més­zet ün­ne­plé­se körül fo­rog­tak, mi­vel ezek az em­be­rek él­te­tő elemei.

Kö­zép­kor
A 11. századt­ól Ma­gyar­or­szá­gon el­ter­jedt a ke­resz­té­ny­ség, a száz­a­dok foly­amán a nyá­ri napfor­duló beépült a ke­resz­té­ny Szent Iván ün­ne­plé­sé­be. A Szent Iván a Szent Já­nos ma­gyar for­má­ja, ame­ly­et leg­töb­ben Ke­resz­telő Szent Já­no­sként is­mer­nek Jé­zus meg­ke­resz­tel­ke­dé­se ré­vén a Jor­dá­ban.
Az ün­ne­pet to­váb­bra is tűz­zel ün­ne­pel­ték, át­vé­ve a ke­resz­té­ny szim­bo­li­kát. A tűz, azaz a fé­ny im­már a hit ál­ta­li meg­vilá­go­s­o­dást és a lé­lek meg­tisz­tulá­sát is szimbolizálta.

Ko­ra új­kor
A 16. és 17. száz­ad­ban ezek a ha­gyomá­n­yok és ün­nepek na­gy­já­ból vál­to­zat­la­nok ma­rad­tak. A fa­lu­si kö­zös­ségek jú­ni­us 24‑e előes­té­jén gyűl­tek öss­ze, ho­gy na­gy tü­zet gyújtsa­nak, tán­col­ja­nak, éne­kel­je­nek és kü­lön­fé­le szert­ar­tá­so­kat vé­gez­ze­nek a ter­mé­ke­ny­sé­get és az éle­tet ünneplően.

19. század
A nem­ze­ti ro­man­ti­ká­val és a né­ps­zo­ká­sok új­já­é­le­dé­sé­vel a Szent Iván-éj me­gün­ne­plé­se to­vább éledt és né­pszerűs­ödött. A ha­gyomá­n­y­os ma­gyar szo­ká­sok irán­ti érde­klő­dés to­vább nőtt, az ün­nepek egy­re fon­tosab­bá vál­tak, és a ma­gyar tör­tén­e­lem, kul­túra és iden­ti­tás el­vá­lasz­t­hat­at­lan ré­s­zé­nek tekintettek.

20. század
A mo­der­ni­zá­ció, a po­li­ti­k­ai és társ­adal­mi fel­for­dulá­sok el­le­né­re, kü­lönö­sen a szo­cia­lis­ta-kom­mu­nis­ta kors­zak­ban, a Szent Iván-éji né­ps­zo­kás me­glepő mó­don élő szo­kás ma­radt, kü­lönö­sen vi­dé­ken, még ak­kor is, ha a ko­ra­beli kom­mu­nis­ták egyál­talán nem szerették.

Az 1960-as és 1970-es évek­ben szá­mos ke­let-eu­ró­pai or­szág­ban, így Ma­gyar­or­szá­gon is a kom­mu­nis­ta kor­má­ny­zat nemc­sak a Szent Iván-éji szo­kástt né­pszerű­sí­tet­te, hanem ál­talá­ban és egy­re in­kább szá­mos ha­gyomá­n­y­os né­pün­ne­pé­lyt is. Ez gya­kran a kul­túra né­pszerű­sí­té­sét és a po­pulá­ris kul­túra ápolá­sát cél­zó po­li­ti­ka ré­s­zeként tör­tént, füg­get­le­nül a val­lá­si je­len­té­sek­től. Eze­ket a fesz­ti­vá­lo­kat gya­kran újraértel­mez­ték va­gy sze­ku­la­ri­zál­ták, ho­gy el­vá­lass­zák őket val­lá­si gyö­ke­reik­től, és beépül­je­nek az ál­lam ideoló­gi­ai ke­re­tei kö­zé, azaz viss­zaél­je­nek ve­lük. Eb­ben az eset­ben ez jó volt, mert ez azt je­len­tet­te, ho­gy a ma­gyar­ság meg tud­ta őriz­ni a ré­gi ha­gyomá­n­yo­kat és hoz­zá­já­rult azok megőrzéséhez.

A je­len
Ma is Ma­gyar­or­szág szá­mos pontján ün­ne­plik a Szent Iván-éjit, vá­ro­son és vi­dé­ken egyaránt. Az ün­nep­ségek kö­zé tarto­zik a tűz­gyúj­tás, a nép­tánc, a ze­ne és a kü­lön­fé­le egyéb ri­tuá­lék, mint a tü­zek átu­grá­sa (ha köz­ben egy kí­vánsá­gra gon­dolsz, az tel­je­sül), gyó­gynö­vé­ny­ek gyűj­té­se (ki­lenc fé­lét gyűjts cso­korba, szá­rítsd meg, tartsd meg és egy évig me­gőr­zi az egé­s­zsé­ged), virág- és pá­frá­ny­kos­zorúk készítése.

A Szent Iván-éji ha­gyomá­ny tehát a ma­gyar kul­turá­lis ör­ök­ség élő ré­s­ze ma­rad, és a múlt és je­len, a ha­gyomá­ny és a mo­dern, va­la­mi­nt az em­ber és a ter­més­zet kapc­so­la­tát szimbolizálja.

Kvint­ess­zen­cia
Két kü­lönál­ló ese­mé­ny­ről van szó, ame­ly­ek egymás­hoz kapc­solód­nak és együtt ün­ne­plik őket: a nyá­ri napfor­duló, mint cs­il­la­gás­za­ti ese­mé­ny, jú­ni­us 20‑a va­gy 21‑e körül, és a Szen­ti­vá­néj, ame­ly egy ha­gyomá­n­y­os ün­nep jú­ni­us 23-áról 24-iké­re vir­ra­dó éjs­za­ka, ame­ly a ke­resz­té­ny Szent Iván-na­phoz kötődik.