🇭🇺 Dalom: Búcsú a kis Attilától 🇩🇪 Mein Lied: Abschied vom kleinen Attila 🇺🇸 My Song: Farewell to little Attila

🇭🇺 Emlé­kez­ve a kis Attilá­ra (†14). Súly­os beteg­s­é­ge elle­né­re bátor­ság­gal, sze­re­tet­tel és öröm­mel élt. Ez a dal őrzi nyomát a szí­vünk­ben, és tisz­te­leg az erő előtt, ame­ly őt hordoz­ta.

A dalo­mat a kis Atti­la emlé­ké­nek szen­te­lem, aki tizen­né­gy éves korá­ban távo­zott közülünk.

🇩🇪 In Erin­ne­rung an den klei­nen Atti­la (†14). Trotz schwe­rer Krank­heit leb­te er vol­ler Mut, Lie­be und Freu­de. Die­ses Lied bewahrt sei­ne Spu­ren in unse­ren Her­zen und ehrt die Kraft, die ihn getra­gen hat

Mein Lied ist dem Geden­ken an den klei­nen Atti­la gewid­met, der im Alter von vier­zehn Jah­ren von uns ging.

🇭🇺 A Band­camp hár­om­nyel­vű dalá­hoz: »> itt …
🇭🇺 A fő gyá­szdal itt a You­Tube-on
🇭🇺 Három nyel­vű dals­zö­veghez: »> itt …
🇭🇺 Az ess­zém a témá­ban: »> itt …

🇩🇪 Drei­spra­chen-Lied auf Band­camp: »> hier …
🇩🇪 Das Haupt­trau­er­lied (HU) hier auf You­tube
🇩🇪 Zum Lied­text in drei Spra­chen » > hier …
🇩🇪 Mein Auf­satz um The­ma: »>hier …

Tisz­te­lettel szól rövid éle­té­ről, ame­ly a súly­os egé­s­zsé­gi ter­hek elle­né­re tele volt bátor­ság­gal, sze­re­tet­tel, öröm­mel és külön­le­ges pill­ana­tok­kal.
A dall­a­mok és a sza­vak emlé­kez­tet­nek azo­kra az érzel­mek­re, ame­ly­e­ket család­ja, bará­tai és min­den­ki szí­vé­ben hagyott, aki ismer­te őt.
Ez egy csen­des hálaa­dás és főha­jlás az ere­je előtt – és a sze­re­tet előtt, ame­ly rövid, de gaz­dag éle­tén át kísér­te őt.
A dalom három nyel­ven (HU, DE és EN) érhe­tő el, min­degy­ik hét nagyon érzel­mes vál­to­zat­tal: a nagyon nyu­godt­tól az erő­tel­je­sig.

🇭🇺 Dals­zö­vegek:
„Búcsú a kis Attilá­tól” *

Márai Sán­dor:
„A halál nem vesz el min­dent.
Vala­mi halk muz­si­ka meg­ma­rad
– az, amit egy ember­ben sze­ret­tünk.“

[vers­s­zak 1]
A kiseb­bik Atti­la elment.
Tizen­né­ny évet marad­ha­tott velünk
– tizen­né­gy évet, ame­ly érté­ke­sebb, mint a sza­vak, ame­ly­e­ket vala­ha is meg­fo­gal­maz­ha­tunk.
Már szü­le­té­se­kor úgy tűnt,
az útja kijel­ölt elő­re:
Az orvo­sok úgy lát­ták, alig egy-két évet élhet,
de ez a kicsi és erős élet saját útat lelt,
erőt és kit­ar­tást merí­tett,
min­den vára­ko­zá­son felül növe­ke­dett.

[vers­s­zak 2]
A kicsi Atti­la, a fiú, test­vér, uno­ka és barát beteg volt, de oly módon, ami nem volt szem­betűnő. De bátor­sá­ga, kíváncsisá­ga és csen­des kisu­gár­zá­sa külön­le­ges ember­ré tet­te, és bárki­vel talál­ko­zott, ez min­den­kit megérin­tett.
Magá­tól érte­tő­dő egy­et­len nap sem volt; szá­má­ra min­den nap kegyes aján­dék volt. Kicsi Atti­la meg­mutat­ta nekünk, mi az iga­zi erő, bár egé­s­zsé­gileg nehéz ter­he­ket viselt, és mél­tóság­gal.

Most­an­ra a kis Atti­la nincs velünk, nagy a mi bána­tunk, rossz a ked­vünk.
Űr kelet­ke­zett a helyén, sen­ki nem töl­ti be, de ránk maradt szép örök­sé­ge:
emlé­kek, kicsi-nagy gesz­tu­s­ai, a tek­in­te­te, mely­ek ben­nünk élnek min­dör­ök­re.

[vers­s­zak 3]
Ked­ves Móni, ked­ves Atti­la,
a kicsi Attilát fárad­hat­at­lan sze­re­tet­tel nevel­té­tek, nap mint nap, évről évre, ti vol­ta­kok az ott­hon, a biz­tonság, s kik növel­ték az önbi­zal­mát.
Ami a kis Atti­la volt, vele­tek öss­ze­fonó­dott. Bátor­sá­go­tok, gon­do­sko­dá­so­tok, kit­ar­tá­so­tok őszin­te, és mély tisz­te­le­tet érde­mel.
A kis Atti­la sok­kal hama­r­abb ment vol­na el, ha nem segí­tet­té­tek vol­na állan­dó sze­re­tet­tel.

[vers­s­zak 4]
Ked­ves Enekő, ked­ves Livia,
ti volt­a­tok Atti­la játs­zó­tár­sai, bizal­ma­sai, támas­za és örö­me.
Megn­evet­tet­té­tek – és ő is megn­evet­te­tett titeket. Az éle­te­tek­ben továb­bra is ott van a helye, még akkor is, ha most üres a szé­ke. Amit meg­osz­tot­ta­tok vele, azt sen­ki sem vehe­ti el tőle­tek.

[vers­s­zak 5]
Min­d­azo­knak, akik ismer­ték őt:
Roko­nok, bará­tok, szom­szé­dok, taná­rok – jelen­lé­te­tek, érde­klő­dé­se­tek, időt­ök drá­ga volt a kis Atti­la szá­má­ra – hisz támo­gat­tá­tok, gaz­da­gí­tot­tá­tok és szép­pé tet­té­tek az éle­tét.
Ne csak gyás­zol­juk a kis Attilát, hanem tisz­tel­jük meg őt azz­al is, hogy továb­b­ad­juk azt, amit meg­mu­ta­tott nekünk: a kis dol­gok­ban rejlő nagy erőt, a tegnap örö­meit és az irán­ta érzett sze­re­te­tet, ame­ly biz­to­san örök­ké vele­tek lesz.

[vers­s­zak 6]
A kis Atti­la csak rövid ideig volt velünk, de ez az idő valósá­gos volt – tele köze­l­ség­gel, kérdé­sek­kel, neve­tés­sel, bátor­ság­gal, sze­re­tet­tel és sok izga­lom­mal.
Akik ismer­ték a kis Attilát, emlé­kez­ni fognak rá. Nemc­sak a beteg­s­é­gé­re, hanem a jel­le­mé­re, a sze­mé­re és arra, aho­gyan az ő szem­s­zö­gé­ből a vilá­got lát­ta. Ő továb­bra is rés­zünk – nemc­sak a gon­do­la­taink­ban, hanem az élet­ben is, ame­ly mind­an­nyiunk szá­má­ra foly­ta­tó­dik.

[vers­s­zak 7]
Befe­je­zé­s­ként egy magyar író­tól idé­zek
Ham­vas Béla:
„A halál nem tra­gé­dia.
Az ember halan­dó,
és éppen ezért van értel­me az éle­té­nek.“

[vers­s­zak 8]
Vis­zont­lá­tás­ra kis Atti­la …
Egé­s­zen biz­tos, hogy még talál­ko­zunk …
azon a hely­en, ahol az idő­nek és a fáj­dal­om­nak nincs töb­bé helye.
Addig is tovább élsz gon­do­la­taink­ban,
és min­den­ben,
amit a szí­vünk­ben megérin­tet­tél.

„Vis­zont­lá­tás­ra kis Atti­la …“

„Vis­zont­lá­tás­ra kis Atti­la …“

🇭🇺 A Band­camp hár­om­nyel­vű dalá­hoz: »> itt …
🇭🇺 A fő gyá­szdal itt a You­Tube-on
🇭🇺 Három nyel­vű dals­zö­veghez: »> itt …
🇭🇺 Az ess­zém a témá­ban: »> itt …

Es ehrt sein kur­zes Leben, das trotz schwe­rer gesund­heit­li­cher Bür­den von Mut, Lie­be, Freu­de und beson­de­ren Momen­ten erfüllt war.
Die Melo­dien und die Wor­te erin­nern an die Spu­ren, die er in den Her­zen sei­ner Fami­lie, Freun­de und all jener hin­ter­las­sen hat, die ihn kann­ten. Es ist ein stil­ler Dank und eine blei­ben­de Ver­nei­gung vor sei­ner Stär­ke – und vor der Lie­be, die ihn durch sein kur­zes, aber rei­ches Leben getra­gen hat. Mein Lied gibt es in drei Spra­chen (HU, DE und EN) mit jeweils sie­ben sehr emo­tio­na­len Ver­sio­nen: von sehr ruhig bis kraft­voll.

🇩🇪 Lied­text:
„Abschied vom klei­nen Atti­la” *

Sán­dor Márai:
„Der Tod nimmt nicht alles.
– Eine lei­se Musik bleibt,
– die wir in einem Men­schen geliebt haben.“

[ver­se 1]
Der klei­ne Atti­la ist nun gegan­gen. Vier­zehn Jah­re durf­te er unter uns sein
– vier­zehn Jah­re, die kost­ba­rer waren als Wor­te je fas­sen kön­nen. Bei sei­ner Geburt schien sein Weg schon gezeich­net: Die Ärz­te gaben ihm kaum ein oder zwei Jah­re Lebens­zeit. Doch die­ses klei­ne und star­ke Wesen fand eige­ne Wege, ent­fal­te­te Kraft und Aus­dau­er und wuchs über alle Erwar­tun­gen hin­aus.

[ver­se 2]
Der klei­ne Atti­la, unser Sohn, unser Bru­der, unser Enkel und unser Freund – war gesund­heit­lich ange­schla­gen, aber so das man es nicht wirk­lich sah.
Doch sein Mut, sei­ne Neu­gier und sein stil­les Leuch­ten mach­ten ihn zu einem beson­de­ren Men­schen, der all jene berühr­te, die ihm begeg­ne­ten. Kein Tag war selbst­ver­ständ­lich, jeder Tag war ein Geschenk. Der klei­ne Atti­la hat uns gelehrt, was wirk­li­che Stär­ke ist – und das trotz aller gesund­heit­li­cher Las­ten, die er mit Bür­de trug. Nun ist der klei­ne Atti­la nicht mehr unter uns und unser aller Schmerz ist groß. Eine Lücke bleibt, die nie­mand fül­len kann. Es bleibt aber auch ein ewi­ges Ver­mächt­nis: Erin­ne­run­gen, sei­ne Bli­cke und sei­ne klei­nen und gro­ßen Ges­ten, die für immer in uns wei­ter­le­ben.

[ver­se 3]
Lie­be Moni, lie­ber Atti­la:
Ihr habt Euren klei­nen Atti­la mit uner­müd­li­cher Lie­be getra­gen, Tag für Tag, Jahr für Jahr. Ihr wart sei­ne Hei­mat, sei­ne Zuver­sicht, sein siche­rer Ort. Was der klei­ne Atti­la war, ist untrenn­bar mit Euch ver­bun­den. Euer Mut, Eure Für­sor­ge und Eure Kraft ver­die­nen den tiefs­ten Respekt, denn ohne Eure unent­weg­te Hil­fe, wäre der klei­ne Atti­la viel frü­her von die­ser Welt gegan­gen.

[ver­se 4]
Lie­be Enni und lie­be Livia:
Ihr wart für den klei­nen Atti­la Spiel­ka­me­ra­den, Ver­trau­te, Halt und Freu­de zugleich. Ihr habt ihn lachen las­sen – und er lach­te mit Euch. Sein Platz in Eurem Leben immer weilt, auch wenn sein Stuhl nun leer bleibt. Was Ihr geteilt habt, kann Euch nie­mand neh­men.

[ver­se 5]
An alle, die ihn kann­ten:
Ver­wand­te, Freun­de, Nach­barn, Leh­rer – Euer Dasein, Eure Offen­heit und Eure Zeit waren für den klei­nen Atti­la kost­bar – und haben sein Leben mit­ge­tra­gen, berei­chert und ver­schö­nert. Mögen wir den klei­nen Atti­la nicht nur betrau­ern, son­dern ihn auch ehren, indem wir das, was er uns gezeigt hat, wei­ter­tra­gen: die gro­ße Kraft im Klei­nen, die Freu­den im Ges­tern und die Lie­be zu ihm, die ganz sicher ewig bleibt.

[ver­se 6]
Der klei­ne Atti­la war nur kur­ze Zeit unter uns, aber die­se Zeit war echt – gefüllt mit Nähe, Lachen, Fra­gen, Mut, Lie­be und viel Auf­re­gung. Wer den klei­nen Atti­la kann­te, wird sich an ihn erin­nern. Nicht nur an sei­ne Krank­heit, son­dern an sein Wesen, sei­ne Augen und sei­ne Art, die Welt aus sei­ner Sicht zu sehen. Er bleibt ein Teil von uns – nicht nur im Gedan­ken, son­dern auch im Leben, das für alle wei­ter­geht.

[ver­se 7]
Letz­te beru­hi­gen­de und mut­ma­chen­de Gedan­ken von
Ham­vas Béla:
„Der Tod ist kei­ne Tra­gö­die.
Der Mensch ist sterb­lich
– und gera­de des­halb hat sein Leben Sinn.“

[ver­se 8]
Auf Wie­der­se­hen, klei­ner Atti­la …
wir sehen uns ganz gewiß wie­der …
an jenem Ort, wo Zeit und Schmerz kei­nen Platz mehr haben. Bis dahin lebst Du in unse­ren Gedan­ken und in all dem wei­ter, was Du in unse­ren Her­zen berührt hast.

„Auf Wie­der­se­hen, klei­ner Atti­la …“

„Auf Wie­der­se­hen, klei­ner Atti­la …“

🇩🇪 Drei­spra­chen-Lied auf Band­camp: »> hier …
🇩🇪 Das Haupt­trau­er­lied hier auf You­tube
🇩🇪 Zum Lied­text in drei Spra­chen »> hier …
🇩🇪 Mein Auf­satz um The­ma: »>hier …

Dals­zö­veg ango­lul / Lied­text in EN / Lyrics in EN